A transzferárazás kapcsán számtalan nehézség merül fel, amelyről részletes listát ismertetünk az alábbiakban. Bevezetésként pedig szeretnénk rávilágítani arra, hogy hogyan védhető ki a hibák többsége.

Elsősorban, ismernünk kell a cégcsoportunk tagjait abból a célból, hogy egyáltalán felismerjük, hogy mely társaságokkal bonyolított ügyleteink esnek transzferár szabályozás alá; ez nagyobb cégcsoport esetében nem is könnyű feladat. Fontos az is hogy tisztában legyünk a dokumentációs kötelezettség alá eső ügyletekkel, azaz figyeljünk minden a kapcsolt felek között történő áru kereskedelemre, szolgáltatásra, de ne felejtsük ki a hiteleket, a garanciavállalásokat és más úgynevezett láthatatlan vagy mérleg alatti tételeket sem.

Ezt követően száműznünk kell a gondolatvilágunkból azt a tévhitet, hogy a transzferárazás évente egyszeri probléma, amelyet a társasági adóbevallással egyidejűleg kell „letudni”. Minden új ügylet kezdetekor érdemes megvizsgálni, hogy az adott ügyletben milyen – a piacihoz igazodó – konkrét árat vagy árképzési metódust alkalmazzanak a kapcsolt felek, hiszen cégcsoporthoz nem tartozó független felek is így tesznek és a transzferárazás alapigazsága szerint az ő magatartásukat kell irányadónak tekinteni. Független felek, mielőtt szerződnének egymással, tájékozódnak a piaci viszonyokról, áralkut folytatnak egymással és ennek eredményeként születik a piaci ár. Ebből adódóan az ügylet kezdetekor fennálló feltételek ismerete a kapcsolt felek egymás közötti ügyleteiben is elengedhetetlen. Ez az állapot a legtöbb esetben utólag már nem rekonstruálható megfelelően.

A kockázatok csökkentése érdekében érdemes minden új ügylet kezdetekor transzferárazásban jártas adótanácsadó véleményét is kikérni, ezzel a számos adókockázatot és így költséget is magukban rejtő utólagos korrekciók kivédhetőek. Természetesen számos további javaslat merül fel, amely már meghaladná a jelen bevezető kereteit, így rá is térnénk a főbb nehézségek felsorolásszerű ismertetésére:

• Szigorú magyar szabályozás és kemény szankciók egy nemzetközileg enyhébb környezetben (lassú eltolódás azért megfigyelhető a nemzetközi tendenciák irányába)
• Kapcsoltsági viszony megállapítása
• Szervezeti ábra beszerzése nehézkes, sokszor üzleti titoknak minősül
• Házastársak, vagy családtagok részesedéseinek együttes kezelésének hiánya
• Összeszámítási szabályok gyakran figyelmen kívül hagyása
• Téves KKV besorolás
• Tranzakció feltérképezése
• Nincs írásos szerződés a tranzakcióról
• „Láthatatlan” ügyletek (ingyenes, elhatárolásban vagy vegyes tételek közötti ügyletek – pl.: kamatmentes kölcsön, apport, követelés elengedés)
• Valóban történt-e dokumentációs kötelezettséget keletkeztető tranzakció vagy sem (történt-e teljesítés az ügylettel kapcsolatban)
• Tisztán belföldi tranzakciókra is kell nyilvántartás
• Csak hiányos vagy javítás alatt álló beszámolók rendelkezésre állása
• Információáramlási problémák
• Bizalmas információk nehézkes kiadása
• Komplex ügyleteknél több tagvállalattól is szükséges lehet információ, de a cégcsoportokon belül jellemzően lassú az információáramlás (vagy egyáltalán nincs üzleti titok miatt)
• Több tevékenységet végző cégek esetén nincs pontos költségkalkuláció, nem határozható meg az egyes ügyletek önköltsége, csak aggregált szinten összesített adatok állnak rendelkezésre
• Szokásos piaci ár megállapítása
• Cégcsoport szinten hibás transzferárazási gyakorlat kialakítása, amely alapvetően nem felel meg a szokásos piaci ár elvének
• A felek között már régebben végbement tranzakcióról kiderül, hogy az alkalmazott ár nem felel meg a szokásos piaci árnak
• Módszerek közötti döntés nehézségei
• Adóalap korrekció elmaradása
• Kereskedelmi tevékenységeknél nem feltétlenül az a szokásos piaci ár a kapcsolt felek között, amelyet az egyik fél a független felek felé is érvényesít (pl.: gyártói és disztribútori tevékenységek elválása, más kockázatok és funkciók az ügyletekben – hitelezési kockázat, vevőkkel kapcsolattartás, stb.) – e többlet funkciókat „service fee” címen számlázzák külön, amelynek a szokásos piaci voltát sokkal nehezebb bebizonyítani, mintha eredetileg már eltérő haszonkulcsot alkalmaztak volna
• Ellenőrzést-önellenőrzést nehezítő körülmények
• Régi az ügylet és nem áll rendelkezésre (kellően részletes) írásos szerződés
• Felek funkciói-kockázatai már nem tárhatók fel
• Gyakran a nyilvántartások alapján derül fény más hiányosságokra és mulasztá-sokra is (pl.: bérek, áfa)
• Kapcsolt vállalkozások be- és kijelentésének elmulasztása