2014. szeptember 16-án látott napvilágot az OECD BEPS akciótervének 13. pontjában vállalt transzferár-szabályozást felülvizsgáló jelentés. Ez az adóelkerülés elleni hatékony fellépést lehetővé tevő részletes előírások mellett egy új eszközt is bevezet: az országonkénti jelentést.
Mivel hazánk a transzferár-szabályozás terén eddig is rendkívüli szigorról tett tanúbizonyságot (hiszen a régióban elsőként vezettük be a transzferárakra vonatkozó előírásokat, nálunk a legrészletesebb az adminisztrációs kötelezettség és a legszigorúbbak a bírságok is), várhatóan az új eszköz alkalmazásában is úttörők leszünk. Az OECD ajánlásokat európai szintre emelő EU Joint Transfer Pricing Fórum véleményének függvényében. A vállalkozásoknak tehát érdemes készülniük a várható adminisztrációs feladatokra, és azok következményeire. Hiszen ezzel az új elemmel az transzferár ellenőrzések is új szintre léphetnek majd. Az egyes államok adóhatóságai már nem csak az adott államra vonatkozó információkhoz fognak hozzáférni, hanem a többi országban folyó működésről is lesz ismeretük, így megakadályozhatóvá válnak a nemzetközi vállalatok adóelkerülési trükkjei.
Az ajánlás újrafogalmazza az OECD Transzferár Irányelv V. fejezetét annak érdekében, hogy a javaslat alapján elkészülő dokumentumok valóban betölthessék eredeti céljukat, vagyis hogy a hatóság valóban felmérhesse, ha egy vállalkozásnál transzferár–kockázatok merülnek fel; hogy az érintett vállalkozások betarthassák a transzferárak kialakítására és a kapcsolt vállalkozások közötti ügyletekre vonatkozó kötelezettségeiket, és elégséges információval szolgáljanak az alapos ellenőrzések elvégzéséhez.
Ezért – ugyan a januárban publikált vázlat még csak kétszintű transzferár-dokumentációt tartalmazott – az irányelv-módosítás végleges szövege továbbment ennél, és háromszintű dokumentáció bevezetését javasolta. Ennek értelmében a transzferár-dokumentáció része lenne a fődokumentum, az országspecifikus nyilvántartás (e kettő már most is része az EU-transzferár dokumentációknak ún. „közös nyilvántartás”-nak, melyet hazánk a már említett EU Joint Transfer Pricing Fórum ajánlásával vezetett be 2010-ben) mellett az országonkénti jelentés is.
A fődokumentum alapvető rendeltetése, hogy átfogó tájékoztatást nyújtson a vállalat globális üzleti tevékenységéről, általános transzferár-képzési politikájáról, jövedelmének és gazdasági tevékenységének globális megoszlásáról. A fődokumentum adatai tehát a multinacionális vállalatcsoport vázlatos képét adják, és 5 kategóriába sorolhatók:
- a multinacionális vállalatcsoport (MNV) szervezeti felépítése;
- az MNV főbb tevékenységei;
- az MNV immateriális javai;
- az MNV csoporton belüli pénzügyi tevékenység;
- az MNV pénzügyi és adózási helyzete.
Az országspecifikus nyilvántartásban szereplő információk kiegészítik a fődokumentumot, és általuk ellenőrizhetővé válik, hogy az adózók eleget tesznek-e az adott adórendszer által előírt szokásos piaci árak alkalmazásával kapcsolatos szabályoknak. A fődokumentummal ellentétben az országspecifikus nyilvántartás a helyi leányvállalat és egy másik államban működő kapcsolt vállalkozás közötti tranzakciók transzferár-elemzésével összefüggő információkra fókuszál, melyek elsősorban az érintett állam adórendszerének vonatkozásában érdekesek. Ez tartalmazza tehát az egyes ügyletekről szóló pénzügyi információkat, a versenytársi összehasonlítást és a legmegfelelőbb transzferár-képzési módszer kiválasztását és alkalmazását.
Az OECD Transzferár Irányelvének V. fejezetének 1 és 2. mellékletei ismertetik részletesen fődokumentummal és az országspecifikus nyilvántartással kapcsolatos szabályokat, míg hazánkban a szokásos piaci ár meghatározásával összefüggő nyilvántartási kötelezettségről szóló 22/2009. (X. 16.) PM rendelet 5.§-a szabályozza azokat.
Az OECD ajánlásai szerint, a fentieken túl, a MNV-knek évente kellene elkészíteniük az országonkénti jelentést is minden olyan államra vonatkozóan, ahol üzleti tevékenységet folytatnak. Ebben be kell számolniuk az érintett országokban elért bevételeikről, az adózás előtti eredményükről, a megfizetett és elhatárolt nyereségadójukól. Be kell mutatniuk továbbá foglalkoztatási adataikat, tőkéjüket, visszatartott nyereségüket, valamint tárgyi eszközeiket. Fel kell sorolniuk az adott országokban működő összes a csoporthoz tartozó leányvállalatukat, és meg kell nevezniük ezek tevékenységét.
Ez az új jelentés típus lehetővé tenné, hogy az adóhatóságok ne csak a saját államukra vonatkozó információkat lássák, így hasznos eszköz lehet a transzferár és más, a BEPS akciótervvel kapcsolatos kockázatok értékelésében is.
Az iránymutatás tartalmaz egy mintát az országonkénti jelentések elkészítéséhez, mely a vállalatok bevételeit, nyereségét, megfizetett adóit és a gazdasági tevékenységének egyéb releváns mérőszámait mutatja be a működés összes államában. Az OECD Transzferár Irányelvének V. fejezetének 3. melléklete részletezi azokat az információkat, amelyeket ebben az új országonkénti jelentésben fel kellene tüntetni.
Az OECD hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a tagállamok gyorsan és a fő célokat szem előtt tartva emeljék be saját jogrendszerükbe Transzferár Irányelv V. fejezetére vonatkozó útmutatót, különösképpen annak leginnovatívabb elemét az országonkénti jelentést.