HTML

A LeitnerLeitner Közép-Európa egyik legjelentősebb adótanácsadó, könyvelő és könyvvizsgáló vállalatcsoportja. Tizenhárom Közép-Európában működő irodánknak, több mint 50 éves tapasztalatunknak és közel 700 felkészült kollégánknak köszönhetően mély ismeretekkel rendelkezünk a térség államainak jogszabályi környezetéről. Az egész világot behálózó szakmai kapcsolataink azonban azt is lehetővé teszik, hogy ügyfeleinket a legjobb megoldásokkal támogathassuk a régión határain túl is.

Elismerések

kivalo_tag_vedjegy_kicsi.jpg

Címkék

1% (1) adatkezelés (1) adatszolgáltatás (12) adminisztráció (16) adócsalás (4) adóellenőrzés (38) adóellenőrzések (9) adóelőny (8) adófizetési biztosíték (1) adófolyószámla (1) adókedvezmény (41) adómentes juttatás (5) adórendszer (5) adótartozás (1) adóváltozás (1) adóváltozások 2017-es nyári csomag (5) adóváltozások 2018-as nyári csomag (3) adóváltozások 2018-as őszi csomag (4) adózás rendje (3) adózói minősítés (2) áfa (45) áfacsalás (4) áfakulcs (4) air (2) alanyi adómentesség (1) általános forgalmi adó (11) APA-eljárás (1) árfolyamnyereség (2) art (3) automatikus információcsere (1) Bács-Kiskun Megyei Kereskedelmi és Iparkamara (1) Balázs Péter (6) behajtási költségátalány (4) BEPS (11) béren kívüli juttatás cafetéria (12) bérszámfejtés (4) beruházás (8) beszámoló (3) bírság (30) bírságmértékek (1) biztosítás (1) Bod Péter Ákos (1) cafetéria (6) céges biztosítás (1) céges megtakarítás (1) cégkapu (5) családi adókedvezmény (1) csoportos társasági adózás (3) diákhitel-törlesztés támogatása (1) dr. Juhász Judit (2) dr. Menczel-Kiss Gellért (7) dr. Rácz Nóra (10) egészségbiztosítás (8) egészségügyi hozzájárulás (2) eho (8) EKAER (11) EKHO (1) elektronikus ügyintézés (4) Elek Diána (10) elévülés miatti rendezés (1) ellenőrzött külföldi társaság (1) előadóművészet (5) élőzenei adókedvezmény (1) eSZJA (3) EU (7) év végi üzleti ajándék (2) expat (4) fejlesztési adókedvezmények (13) feketelista (1) felmondás (1) Ferov Réka (4) filmalkotások (5) Fotiadi Ágnes (6) Gaál József (1) garantált bérminimum (1) GDPR (1) Hajdu Bernadett (2) helyi iparűzés adó (5) hibrid eszközök (1) IFRS (3) illeték (4) ingatlan bérbeadása (1) Jancsa-Pék Judit (90) járulék (3) jogdíj (3) jogorvoslat (2) K+F (3) Kálmán Veronika (4) kamatjövedelmek adózása (2) kapcsolt vállalkozás (10) KATA (1) Kecskemét (1) késedelmi kamat (1) kiküldetés (7) Király László György (2) kisadók (5) KIVA (1) könyvelés (1) könyvvizsgálat (3) környezetvédelmi termékdíj (7) külföldi munkavállalás (6) különadó (5) kutatás-fejlesztés (2) látványcsapatsport (6) LeitnerLeitner (13) Macsuka Nikolett (1) magánemberek (4) Major Valéria (1) megtakarítás (1) minimálbér (1) Mladonyiczki Balázs (4) mobilitási célú lakhatási támogatás (3) mulasztási bírság (2) munkajog (1) munkavállalói résztulajdonosi program (2) napidíjak (1) Naszádos Péter (1) Nők 40 (1) növekedési adóhitel (1) NYESZ (1) nyilvántartás (17) nyugdíj (1) nyugdíj-előtakarékossági számla (2) nyugdíjas szövetkezet (1) nyugdíjbiztosítás (3) olimpiai adókedvezmény (1) önellenőrzési pótlék (1) online számla-adatszolgáltatás (10) online számlázás (11) online számlázó programok (13) országonkénti jelentés (5) osztalék (2) Palicz Marianna (1) pénzmosás (1) Pintér Gabriella (1) Rácsai Tamás (1) regisztráció (6) reklámadó (11) reklámhordozók építményadója (1) reprezentáció (1) részvény (1) Siklós Márta (30) single vat area (1) start-up (2) számlakorrekció (1) számlázó program (4) számvitel (11) számviteli politika (3) személyi jövedelemadó (9) személyi jövedelmadó bevallás (9) szja (32) szochó (3) szociális hozzájárulás (3) Taga György (1) tagi kölcsön (1) Tamásné Czinege Csilla (1) tao (2) társadalombiztosítás (2) társasági adó (27) tartós befektetési számla (1) TBSZ (1) tőkejövedelmek (3) tőkepiaci ügylet adózása (1) törzstőke (3) transzferár (23) túlfizetés (1) turizmusfejlesztési hozzájárulás (2) UL (1) uniós áfareform (2) uniós támogatás (3) unit-linked (1) utalvány (1) Vályi Beáta (1) védett kor (1) Címkefelhő

Jancsa-Pék Judit: A reklámadóról még egyszer

2014.08.05. 13:21 leitnerleitner

A végleges jogszabályi szöveg ismeretében valamint az adóhatóság által tegnap közzétett első tájékoztatás alapján, érdemes még egyszer visszatérni a reklámadóval kapcsolatos kicsiket és nagyokat érintő szabályokra.

allando_neonkiallitas.jpg

 

A reklámadó végleges formájában 2014. augusztus 15-én fog hatályba lépni. Ettől függetlenül az első adóelőleg-bevallási és -fizetési kötelezettséget a naptári év szerint adózóknak 2014. augusztus 21-ig kell teljesíteni a reklámbevételek és saját célú reklámhoz fűződő költségek együttes összege alapján (elsődleges adókötelezettség).

Emellett az adóhatóság 2014. augusztus 4-én közzétette honlapján a reklámadó bevallás (1494) és annak kitöltési útmutatója tervezetét.

Jó hír, hogy az 500 millió forintos adóalapot el nem érő, azaz adófizetési kötelezettséggel nem terhelt, 0% alá eső adóalanyokra a bevallási kötelezettségek nem vonatkoznak.

Az is örvendetes, hogy az adóhatóság látszólag – legalábbis a bevallás tervezett nyomtatványa szerint, még akkor is, ha erről magában a kitöltési útmutatóban nem nyilatkoznak – a jogszabály hatályát a külföldi kapcsolt vállalkozásokra nem terjeszti ki, hiszen a bevallásban minden kapcsolt vállalkozást annak adószámával kell majd azonosítani, ilyen pedig a külföldieknek nincs.

Sajnos azonban az önreklámmal kapcsolatban felmerülő további gyakorlati kérdésekre (lásd korábbi blogbejegyzésünket) sem a végleges jogszabályi szöveg, sem a bevallás és annak kitöltési útmutatója nem ad választ. Így továbbra sincs egyszerű dolguk az adókötelezett cégeknek, hiszen augusztus 21-ig fel kell mérniük, hogy pontosan milyen tevékenységük, azoknak mekkora része tartozik a törvény hatálya alá. A hátralévő kevesebb, mint egy hónapot okosan kell tehát kihasználni, a különféle marketing- és reklámtevékenységek átvilágításába, a szerződések vizsgálatába érdemes adótanácsadót is bevonni.

Érvénybe lép továbbá a másodlagos adókötelezettség, melyet a 2014. augusztus 15-ét követően kézhez kapott számlák és bizonylatok alapján először szeptember 20-ig kell majd bevallani és befizetni. Havi 2,5 millió Ft-os reklámköltség felett ugyanis az adóbevallási és befizetési kötelezettség átszáll a megrendelőre, ha az adófizetésre elsődlegesen kötelezett – leegyszerűsítve: a reklámszolgáltatást nyújtó cég – nem nyilatkozik arról, hogy bevallja és befizeti az adót, vagy arra egyébként nem kötelezett. Ezekben az esetekben a reklámszolgáltatást igénybevevő, azaz a megrendelő cég, mint másodlagos adókötelezett fizeti azt meg, melynek mértéke 20%.

Ezt azonban további 10% vagy 19%-os mértékű társasági adó is kísérheti, hiszen a friss módosítások alapján a reklám közzétételével összefüggésben felmerült költség (különösen a reklám közzétevőjének vagy a reklám közzétételében közreműködőnek járó ellenérték) nyilatkozat hiányában nem tekinthető a vállalkozás érdekében felmerült költségnek, vagyis ezzel a társasági adó alapját meg kell növelni. A társasági adóalap növelést a 2,5 milliós havi korláttól függetlenül, az alatt is alkalmazni kell.

Érdemes tehát kicsit elidőzni ezen utóbbi másodlagos adókötelezettségen is. A reklámadó bevezetésekor problémaként merült fel a külföldi médiaszolgáltatók adóztatásának lehetősége, amelyre a legkézenfekvőbb megoldást az úgynevezett forrásadóztatás jelenthette volna. Ennek keretében az adókötelezettség továbbra is a szolgáltatót sújtja, ám az adóbeszedés a megrendelőn keresztül történik: a megrendelő csupán a forrásoldalon visszatartott adóval csökkentett ellenértéket fizeti ki a szolgáltatónak, miközben a levont adót megfizeti az adóhatóságnak. A forrásadóztatás ugyanakkor nemzetközi adóharmonizációs problémákat vetett volna fel, ugyanis a forrásadóztatás lehetőségét és mértékét hazánk nemzetközi adóegyezményei és más megállapodásai korlátozták volna. Végül a reklámadó törvény a forrásadóztatás helyett, újszerű (mondhatni unortodox) megoldással az elsődleges kötelezett helytállásának hiányában a megrendelőre, mint másodlagos adókötelezettre teszi át az adóztatás terhét.

Mit is jelent ez a gyakorlatban? Azon vállalkozások esetében, ahol a 2,5 millió Ft-os havi reklámköltés is megvalósul és esetleg a társasági adó alapjuk is eléri az 500 millió Ft-ot, akár 39%-os adóterhet a nyilatkozattal nem fedezett reklámköltéseik után. Ugyanakkor a kicsik sem menekülnek, hiszen nyilatkozat hiányában a társasági adóalap-növeléssel, azaz pozitív adóalap mellett 10% vagy 19% társasági adóval nekik is kell számolniuk. A nyilatkozatokat tehát minden esetben be kell szerezni!

Ráadásul a reklámadó és a társasági adó megrendelőt sújtó hatása sem feltétlenül ugyanaz.

A reklámadó törvény szerint a nyilatkozattételi kötelezettség csupán az elsődleges kötelezetteket (azaz a médiaszolgáltatók, a sajtótermékek kiadói, a szabadtéri reklámhordozón, nyomtatott anyagon, járművön, ingatlanon reklámozó személy és az internetes reklám közzétevője) terheli, melyre a 20%-os adófizetési kötelezettség csupán a nyilatkozattal le nem fedett tételek összesített havi 2,5 millió Ft-ja felett lép be.

A társasági adó törvény azonban a reklám közzétevőjének (nagyjából a fent felsorolt elsődleges adókötelezettek) kifizetett díjak mellett, a reklám közzétételében közreműködőknek (ezek lehetnek a reklámadó megrendelőként adóztatott másodlagos kötelezettjei, de akár a lánc további szereplői is) járó ellenértéket is a vállalkozás érdekeivel ellentétesnek minősíti nyilatkozat hiányában, méghozzá értékhatár nélkül. Vagyis a reklám közzétételével kapcsolatban felmerült költségek vonatkozásában mindenképp szükséges a beszámlázókat nyilatkoztatni arról, hogy az esetlegesen felmerült (elsődleges vagy másodlagos) reklámadó kötelezettségüket teljesítették-e, vagy arra nem kötelezettek; a törvény értelmében ugyanis a társasági adó korrekciókat nyilatkozat hiányában mindazon vállalkozásoknak el kell végezniük, akik a reklámadó közzétételében közreműködők részére (például a médiaügynökségek felé) ellenértéket fizetnek.

Ráadásul a nyilatkozatok beszerzése nem is olyan egyszerű, különösen, ha a reklámköltségek sok szolgáltatótól származnak. Az sem mindegy, hogy a kérdéses reklámpiaci szereplő hol helyezkedik el a reklámértékesítési láncon belül (például médiaszolgáltató, tulajdonosi vagy éppen független sales house, médiaügynökség, médiatervező, marketing tanácsadó). A megrendelők is többszintűek lehetnek, gondoljunk csak például egy bevásárló központra, amely a bérlőinek kiszámlázott marketing hozzájárulási díjból fedezi saját és sok esetben bérlői reklámkiadásait. A reklámadó törvény ugyan nevesítetten nem tesz különbséget a piaci szereplők között, az egyes reklámértékesítésekben betöltött szerepük szerint végül mégis más gyakorlati szabályok vonatkoznak rájuk.

A reklámköltéseket összegyűjtő szereplők, akiknek összesített költései biztosan elérik az adókötelezettséget eredményező havi szintet, e tekintetben speciális szerepet kapnak. Nyilatkozat hiányában ők akár a legmagasabb adóra is számíthatnak, ami végül az áraikban is megjelenhet tovagyűrűző hatásokat elindítva. Ráadásul a kapcsolatrendszerükbe tartozó médiaszolgáltatók között kicsik és nagyok, adószempontból felkészültek és kevésbé felkészültek egyaránt akadnak. Látható tehát, hogy bizony a másodlagos adókötelezettséggel, a nyilatkozatok kiadásával és begyűjtésével kapcsolatban is bőven akadnak értelmezési és gyakorlati nehézségek.

Címkék: reklámadó Jancsa-Pék Judit