A már működő társaságok esetében 2019. november 1-je és 2019. november 20-a között lehet bejelentést tenni arról, hogy azok a magyar kapcsolt vállalkozások, akik a feltételeknek megfelelnek, csoportos társasági adóalannyá válnak. Ennek feltételeit, mivel a lehetőség nem új, korábbi cikkünkben már részletesen bemutattuk.
Tavaly azonban viszonylag kevés idő volt a döntésre, az előnyök és hátrányok körültekintő mérlegelésére, így tudomásunk szerint jelenleg csak kb. 200 csoportos társasági adóalanyt tart nyilván az adóhatóság, habár a jogosultak köre ennél jóval szélesebb. A gyors döntés meghozatalának nehézsége mellett, talán többen megijedtek az adófizetési kötelezettség meghatározásának szokatlan módjától is. Ugyanis az egyes csoporttagok egyedileg is kötelesek levezetni társasági adóalapjukat, majd ezt a csoportképviselő összeadja (konszolidálja), meghatározott szabályok mentén tovább módosítja az adóalapot (bizonyos korlátokkal adókedvezményt és elhatárolt veszteségeket is érvényesít), és végül az adókötelezettséget visszaosztja az egyedi csoporttagokra. Ez a visszaosztott adókötelezettség lesz az egyes csoporttagok egyedi beszámolójában is kimutatható fizetendő adó. Valamint lehet, hogy sokan nem ismerték fel a lehetőség előnyeit sem, pedig több szempontból is megéri a csoportot alkotó vállalkozások számára.
Egyrészt a csoportos társasági adóalanyiság vitathatatlan előnye, hogy a csoporttagok közötti belföldi kapcsolt ügyletekre nem kell transzferár nyilvántartást készíteni, ami nagyon jelentős megtakarítást eredményez az adminisztrációs ráfordításokban. Másrészt ugyan maradtak még bizonytalanságok az adókedvezmények felhasználhatóságával kapcsolatban, de ezen a területen is kiváló lehetőségeket rejt magában a csoportos társasági adóalanyiság.
Mivel az adókedvezmények felhasználhatósága során az egyedi csoporttagra vonatkozó egyedi korlátokat (pl. fejlesztési adókedvezmény esetében egy csoporttag által fizetendő adó 80%-a) mindenképpen be kell tartani, ezért elsőre talán úgy tűnhet, hogy a csoportos társasági adóalanyiság létrehozása semleges hatású az összes fizetendő társasági adó szempontjából, létrehozásával ugyanis nem nő meg a csoportszinten érvényesíthető kedvezmény volumene. Azonban, ha alaposabban megvizsgálunk néhány sajátos, de korántsem egyedi adózási helyzetet, könnyen beláthatjuk, hogy lehet előnye a csoportos társasági adóalanyiságnak az adókedvezmények – különösen a fejlesztési adókedvezmény – érvényesíthetősége szempontjából, még ha csak közvetetten is.
Számos olyan adózó van ma Magyarországon, aki jelentős volumenű beruházást hajtott végre az elmúlt pár évben, és jogosulttá vált nagy összegű fejlesztési adókedvezmény igénybevételére a fizetendő adó 80%-ának mértékéig a beruházás üzembe helyezését követő 12 adóévben, de legfeljebb a beruházás megkezdését követő 16 adóévben (egyes korábbi beruházásoknál ennél rövidebb idővel kell számolni). A szóban forgó társaságok a jelenben már jellemzően üzembe helyezték beruházásukat, így elvileg érvényesíthető lenne a fejlesztési adókedvezmény, viszont a kezdeti néhány évben még valószínűleg nem fordul „termőre” a beruházás, nem nyereséges a vállalkozás. Negatív adóalap mellett pedig nem tudnak fejlesztési adókedvezményt igénybe venni, sőt emelkedik az egyes adóévekben realizált negatív adóalapjuk (azaz az elhatárolt veszteségük) állománya is, amely csak a keletkezést követő 5 évben érvényesíthető a pozitív adóalap 50%-ig. Látható tehát, hogy fizetendő társasági adó kell mind a fejlesztési adókedvezmény, mind pedig a korábbi évek veszteségeinek felhasználására. Időközben a társasági adókulcs is 9%-ra csökkent. Így ha nyereségessé válik a beruházó társaság, akkor egyszerre zúdul rá mind a veszteségek felhasználása és az adókedvezmények érvényesítésének időnyomása, viszont a magas beruházási érték miatt a veszteség-felhasználás és kedvezményérvényesítés jelentősen elhúzódik, és valószínűleg legalább részben elvész.
Viszont, amennyiben 2020-ban, és esetleg az azt követő pár évben is még veszteséget termelő beruházó adóalany belép egy olyan csoportos társasági adóalanyi körbe, amely tagjai egyedi szinten várhatóan nyereségesek lesznek, akkor a csoport szinten összesített adóalapoknál a beruházó társaság aktuális évi negatív adóalapja érvényesíthető lesz, a csoport szinten számított pozitív társasági adóalap 50%-áig. A beruházó társaság a negatív adóalapját a csoporttagok nyereségével szembe állítva érvényesíteni tudja, és nem kell veszteséget elhatárolnia, így a veszteséges időszakot úgy tudja maga mögött hagyni, hogy a nyereséges éveiben – akár csoportos adóalanyiság keretében, akár azon kívül – már csak a fejlesztési adókedvezmény felhasználására kell fókuszálnia, és nem lesz olyan egyedi elhatárolt vesztesége, amely szűkítené a kedvezményt. Számos beruházó társaság – legalábbis egyelőre – ezt a praktikus megoldást találhatja meg a csoportos társasági adóalanyiságban, hiszen jelenleg nincs túl sok más könnyen kivitelezhető megoldás a veszteség- és a kedvezmény-felhasználására.
Ugyanakkor – mint minden adózással kapcsolatos döntés – a csoportos társasági adóalanyiság is tartogathat magában buktatókat, így körültekintő mérlegelést igényel, hogy érdemes-e és mely csoporttagokkal együtt egy csoportos társasági adóalanyiságot létrehozni.
