A napokban több hírportálon is megjelent: a home office bizonyos feltételek mellett akár telephelyet hoz létre, amely után iparűzési adót kell bevallani és fizetni. Több vállalkozó is a szívéhez kaphatott: újabb adminisztrációs lavina, amibe, ha nem vigyáz, belefulladhat.

Nem eszik azonban olyan forrón a kását, elmondjuk miért nem egyszerű home office esetén “iparűzési adó telephelyet” létrehozni. Tehát leszögezhetjük: ez a kivétel, nem a szabály.

Azt, hogy hol kell iparűzési adót fizetni (vagyis hogy mit tekintünk iparűzési adó szempontjából telephelynek) a Helyi iparűzési adóról szóló törvény határozza meg:

A telephely tehát „az adóalany olyan állandó üzleti létesítménye (ingatlana) – függetlenül a használat jogcímétől –, ahol részben vagy egészben iparűzési tevékenységet folytat.”

Azaz ahhoz, hogy egy munkavállaló otthona telephelynek minősüljön, meg kellene tudni állapítani, hogy a szóban forgó „otthoni iroda” valóban az adóalany – vagyis a cég állandó üzleti létesítménye-e?

Mivel a magyar szabályozás / gyakorlat ebben a témában nagyon gyér, ezért a nemzetközi értelmezést (OECD) érdemes figyelembe venni, ugyan az OECD irányelvei helyi adózásban nem kifejezetten alkalmazhatóak, de jó iránymutatásul szolgálhatnak a további elemzéshez. Ez eleve egy fokkal kézzelfoghatóbb meghatározás: azaz megállapítható-e, hogy az „otthon” valóban a vállalkozás rendelkezésére áll?

Ha egy alkalmazott otthonában dolgozik, abból kell kiindulni, hogy az otthon / az otthoni iroda egy magánszemély rendelkezésére áll, és csak további feltételek teljesülése esetén válhat az otthonból telephely.

Mikor áll egy otthon, amit irodaként is használnak a vállalkozás rendelkezésére?

• Például, ha az „otthoni iroda” használata rendszeres, tartós,
• ha az otthoni munkavégzésre a munkáltató kötelezi az alkalmazottat,
• nincsenek biztosítva a munkavégzés feltételei máshol, pl. a munkáltató székhelyén, következésképp gyakorlatilag más helyen a munkát elvégezni nem lehet.

Azonban, ha a home office-ban való munkavégzés eseti jellegű/véletlenszerű, alapvetően opcionális, azaz lehet irodában dolgozni, bármikor be lehet jönni, a munkáltató biztosítja a munkavégzés valamennyi feltételét pl. a központban, vagy az otthoni munkavégzés a munkavállaló döntésétől függ, azaz a munkavállaló kéri, a munkáltató engedélyezi a home office-t: akkor a munkavállaló otthona valójában nem áll a vállalkozás rendelkezésére.

A hatályos Munka törvénykönyvének idevágó rendelkezése, miszerint a távmunka esetén – ami ugyan nem feleltethető meg teljes egészében a home office-nak, de analógiaként lehet rá hivatkozni – a munkavállaló otthonába a munkáltató csak munkabiztonsági ellenőrzés céljával léphet be, előzetes jelzés alapján. A munkáltatónak nincs „klasszikus” rendelkezési joga a munkavállaló otthonát illetően.

Továbbá mivel a vonatkozó törvény nem is rendelkezésre állást, hanem „a használat jogcímétől függetlenül az adóalany állandó üzleti létesítményét” érti telephely alatt, még kevésbé valószínű, hogy az otthoni iroda megfeleljen ennek a meghatározásnak.

Természetesen maradnak még kérdések így is: mi a helyzet azzal, ha az ügyvezető a vidéki üdülőjéből hozza meg döntéseit? Ha onnan küldözgeti az e-mailjeit? Ha onnan indítja a banki átutalásokat? Ezek a speciális esetek külön megfontolást igényelnek.

Az viszont bizonyos, hogy a jelenlegi helyzetben, amikor tömegek dolgoznak távmunkában vagy otthonról, nem kell attól tartani, hogy tucatnyi iparűzési adó telephelye keletkezne egy vállalkozásnak. Ezt azért sem tartjuk valós problémának, nem érdeke az önkormányzatok sem, hogy az eleve jelentős teherrel küzdő vállalkozásokat egy újabb adminisztratív feladattal sújtsák. Nem beszélve arról, hogy a bevétel arányosítás mögötti számítások megcáfolása az önkormányzat oldalán is jelentős bizonyítási terhet jelent(ene).

Felmerül azonban az a kérdés is, hogy ha járványügyi okokból, vis maior helyzetben a munkáltatónak mégis kötelezően el kell rendelnie az otthoni munkavégzést, ez megalapozná-e az iparűzési adó telephely keletkezését?

És a kérdések csak sokasodni fognak a home office kapcsán. Mekkora jelentősége van/ lesz a fizikai elhelyezkedésnek olyan munkák esetében, ahol gyakorlatilag a szellemi munka végzése online, virtuális szobákban történik, ahol az eredmény csapattagok kollaborációjának eredménye, akik fizikailag véletlenül sem azonos szélességi/hosszúsági fokon ülnek a székeikben, és lépnek be a központi szerverre, mely adott esetben, jó, ha nem Kínában található, stb. Remélhetőleg a sorjázó kérdésekre legalább részben választ fognak adni a Munka törvénykönyvének hamarosan megjelenő változásai, ahogy azt is reméljük, hogy a jogalkotónak feltett szándéka adaptívan kezelni a megváltozott helyzetből fakadó kihívásokat – az adózás területén (is).

Így összességében, tekintve, hogy az adott helyzet a legtöbb vállalkozás számára eleve nehezített pálya, nem ajánlott “árnyékra vetődni”, és kreált problémák megoldásán gondolkodni, valódiak helyett.