A transzferár adatszolgáltatás minden vállalkozást érint, amely transzferár nyilvántartás készítésére kötelezett és minden kapcsolt ügyletre kiterjed, amennyiben az adóévben teljesítés történt. Az adatszolgáltatást első alkalommal a 2022. december 31-ét követően benyújtott társasági adóbevallásban kellett teljesíteni. Azok sem feltétlenül mentesültek azonban végérvényesen az adatszolgáltatás alól, akik igyekeztek a 2022. évi társasági adóbevallást gyorsan, 2022. december 31-ig benyújtani annak érdekében, hogy ne kelljen transzferár adatszolgáltatást teljesíteni. Ugyanis, ha 2022. december 31-ét követően ezen bevallásuk tekintetében önellenőrzést nyújtanak be, az önellenőrzés során már esetükben is felmerült az adatszolgáltatási kötelezettség.
A 2022. évre vonatkozó transzferár adatszolgáltatás teljesítése során– az adatszolgáltatás újdonsült jellegénél fogva, a rutinszerű gyakorlat hiányában szükséges többlet időráfordítás miatt, illetve a szükséges adatok időben történő elérhetőségével kapcsolatos problémáknál fogva – minden bizonnyal számos vállalkozás szembesült azzal a kérdéssel, hogy bevallásában miként nyilatkozzon arról, hogy adatszolgáltatásra kötelezett-e, vagy sem, tudván, hogy legfeljebb hiányos vagy nem, illetve nem teljesen pontos adatok állnak rendelkezésére. Jóllehet tavaly még valószínűleg elnézőbb volt az adóhatóság, de az adatszolgáltatás bevezetése óta eltelt időre tekintettel és az adatfeldolgozás minőségének folyamatos javulásának köszönhetően egyre szigorúbb adóhatósági fellépés várható az adatszolgáltatási kötelezettség nem, nem határidőben, illetve nem megfelelő teljesítése esetén. Ráadásul nem csak az adatszolgáltatási kötelezettség megsértése miatti mulasztási bírság következményével kell számolni, hanem az adóhatósági ellenőrzésre történő kiválasztás nagyobb kockázatával, és a dokumentációs kötelezettség elmulasztása miatt a legutóbbi szigorításoknak köszönhetően közel a duplájára növekedett, ügyletenként kiszabandó mulasztási bírsággal is.
Az adatszolgáltatási kötelezettség azonosítása, teljesítése során különös figyelemmel indokolt eljárni, mivel a transzferár nyilvántartással és a transzferár adatszolgáltatással érintett ügyletek köre eltérő, és különbségek mutatkoznak az adatszolgáltatás terjedelmében is az egyes ügylet-típusokat illetően. Például bár a nyilvántartási kötelezettség alól mentesítettek, teljes körű adatszolgáltatás alá esnek a szokásos piaci árat megállapító határozattal (APA határozattal) lefedett ügyletek. Részleges adatszolgáltatást kell teljesíteni a magánszemélyekkel nem egyéni vállalkozóként kötött ügyletekről, az ingyenes pénzeszköz átadásokról/átvételekről, valamint a kapcsolt felek közötti költség-átterhelésekről. Ez utóbbiak kapcsán míg a 2022. évre vonatkozó adatszolgáltatás teljesítése során átmeneti szabályként könnyebbséget jelentett, hogy a 2022-ben végződő adóév tekintetében nem terhelte adatszolgáltatási kötelezettség a független feles költségek haszon nélküli továbbterhelését, a 2023. évi adatszolgáltatásnak ki kell terjednie ezen ügyletek adatainak bemutatására is. Fontos azonban, hogy a részleges adatszolgáltatási kötelezettség ezen ügyletek esetében is kizárólag akkor keletkezik, ha azok értéke az adóévben általános forgalmi adó nélkül számított szokásos piaci áron a 100 millió forintot eléri.
Magyarországon a következetesen szigorodó jogszabályi környezet és egyre erősödő informatikai háttér támogatja az ellenőrzés hatékonyságát és a kockázatos adózók kiszűrését.
Jelen cikk az alábbiakban a transzferár adatszolgáltatás szempontjából a vállalkozások legszélesebb körét érintő és leglényegesebb kérdéskörökre, nehézségekre tér ki.
Az adatszolgáltatások során jellemzően alkalmazott ügyletmegjelölések közé a szerződéses gyártás, korlátozott kockázatú forgalmazás, illetve az egyéb ügylet sorolhatók. Az előbbiek jól leképezik a magyarországi vállalkozások jellemzően korlátozott kockázatú jellegét (tipikusan nem nálunk találhatók a cégcsoportok stratégiája szempontjából döntéshozó, vállalkozó entitások). A jellemző TEÁOR-ok közé a 7022 – üzletviteli szolgáltatások, a 6820 – ingatlan bérbeadás, valamint a 8211 – adminisztratív szolgáltatás tartoztak.
Ügyletérték – összevonhatóság
Régi szabály, hogy a transzferár-dokumentáció készítés – és így egyúttal a transzferár adatszolgáltatás kötelezettsége szempontjából releváns (2022. előtt 50 milliós, a 2022. évtől kezdődően 100 milliós) – értékhatár megállapításakor a szokásos piaci áron számított, nettó ügyletértéket kell figyelembe venni. Mindez azt jelenti, hogy a transzferár-dokumentáció készítési, adatszolgáltatási kötelezettség fennállásának megállapítása során nem feltétlenül indulhatunk ki automatikusan a kapcsolt vállalkozások közötti szerződés szerinti árakból. Az ingyenes ügyletek mindig is kockázatot jelentettek. Amellett ugyanis, hogy esetükben a szokásos piaci ártól való eltérés esetén a transzferár nyilvántartás készítési kötelezettségtől és az ügylet nagyságrendjétől függetlenül az adóalap-korrekciós kötelezettség felmerül, amennyiben a szokásos piaci áruk a transzferár dokumentáció készítés és adatszolgáltatás kötelezettség szempontjából releváns értékhatárt meghaladó, ezen kötelezettségek is teljesítendők. Egyebekben nemcsak az ingyenes ügyletek, de az értékhatár közeli ügyletértékek esetén is kiemelt figyelemmel kell lenni a szokásos piaci ár azonosítására, nehogy amiatt maradjon ki ügylet a dokumentáció-, adatszolgáltatás készítés során, hogy nem a szokásos piaci árak, hanem kizárólag a szerződés szerinti árak figyelembevételével történik meg az ügyletek besorolása.
Tapasztalataink szerint az összevonhatóság kérdése, vizsgálata mindig is nagy jelentőséggel bírt: egyrészt magának a transzferár dokumentáció készítési kötelezettség fennállásának megállapítása szempontjából, másrészt a transzferár dokumentáció készítésénél, a szokásos piaci ár megállapítása során (alapvető és változatlan követelmény, hogy a szokásos piaci árat ügyletenként, illetve összevont ügyletenként kell vizsgálni, alátámasztani. Csak az összevonhatóság kritériumainak megfelelő ügyeletek kezelhetőek ugyanazon transzferár dokumentációban, és árazhatóak azonos módon.
Szintén nem új, de annál lényegesebb kritérium, hogy a fent hivatkozott értékhatár átlépésének megállapításánál az összevonható ügyletek értékét összesítve kell figyelembe venni. (Az összehasonlíthatóság vizsgálata az OECD Transzferár irányelvek – a legutóbbi módosítása óta a hazai transzferár rendelet összevonhatósági szabályai között is nevesített - összehasonlíthatósági tényezői (a termékek vagy a szolgáltatások jellemzői, az ügylet szerződéses feltételei, a funkcionális elemzés, a gazdasági körülmények, az üzleti stratégiák) alapján történik.
A fentiek alapján mindegy tehát, hogy a transzferár dokumentáció készítése során hogyan (összevontan vagy sem) kezeljük az egyes ügyleteket, ami összevonható, az az értékhatár megállapítása során összeszámítandó. Nem lehetséges tehát a szerződések feldarabolásával elkerülni a transzferár dokumentáció készítési és adatszolgáltatási kötelezettséget. Hiába kerül ugyanaz, vagy hasonló szolgáltatás külön-külön szerződésben dokumentálva, amennyiben az egyes tranzakciók esetében az összevonhatóság feltételei teljesülnek, értéküket összevontan kell számításba venni, és transzferár dokumentáció, valamint adatszolgáltatási kötelezettség alá esnek. Ugyanakkor vigyázni kell, mivel attól, hogy egyes ügyletek egyazon szerződésben kerültek dokumentálásra, megszövegezésre, esetükben nem biztos, hogy összevonható, és ezáltal együttesen árazható ügyletekről van szó.
Számos vállalkozás korábbi transzferárazási gyakorlatának felülvizsgálatát indokolhatja annak jogszabályi szinten történő rögzítése, hogy nem vonható össze a bejövő és a kimenő ügylet (így például a beszerzés a beszerzett anyagokból gyártott termékek értékesítésével).
Az előzőek alapján látható, hogy mennyi kérdés – számos vonatkozásban transzferár specialista bevonását igénylő – alapos megvizsgálására kell sort keríteni, alapvetően annak megválaszolásához, hogy mely ügylet esetében, illetve milyen bontásban (ellenőrzött ügyletenként/összevont ellenőrzött ügyletként) kell eleget tenni dokumentációs, illetve adatszolgáltatási kötelezettségnek.
A 2023. évi adatszolgáltatás új helyzetet jelent annyiban, hogy mostanra már a transzferár adatszolgáltatásban is számot kell adni az összevonhatóság vizsgálatának eredményéről, tekintettel arra, hogy a 2023-as adatszolgáltatási nyomtatvány lapjain konkrétan, ügyleti szinten jelölendő, hogy az adott ügyletnél történt-e összevonás vagy sem, és amennyiben igen, arra milyen jogcímen (azonosság, egymással való szoros összefüggés) került sor.
Az ügylet megnevezése, karakterizáció
Az adatszolgáltatás kitöltésével járó adminisztráció csökkentése, valamint az informatikai úton történő feldolgozás hatékonyságának növelése érdekében számos nomenklatúra alkalmazásával történik az adatszolgáltatás. Ezek között is vitathatatlanul a legnagyobb érdeklődésre számottartó az ügylet megnevezését szolgáló 52+1 elemű felsorolás. Ennek elemei közül is leginkább a gyártói és disztribútori üzleti modellek egyes kategóriáiba történő besorolása, az ellátott funkciók, viselt kockázatok (funkcionális profil) alapján történő, megfelelő karakterizáció meghatározása jár a legtöbb nehézséggel. Jóllehet, a jogalkotó a hazai transzferárazás rendeleti szabályaiba is beiktatta az alapvető fogalmak (mint bérgyártás, szerződéses gyártás, ügynöki-, bizományosi-, korlátozott kockázatú forgalmazás, rutin-, vállalkozó, társvállalkozó entitás) értelmező rendelkezéseit, az élet nem fekete és fehér, az alkalmazott karakterizációk nem abszolút objektív, nem egzakt határokkal rendelkező besorolásokat jelentenek, nem adhatók az adott esetet teljes mértékben leíró üzleti modell leírások. Ugyanakkor nagyon nem mindegy, hogy az adatszolgáltatásban az ügylet megnevezése tekintetében a legördülő lista mely elemét választjuk ki. Ekkor sem feledkezhetünk meg azon alapvető összefüggésről, miszerint a több ellátott funkció, magasabb kockázatvállalás magasabb díjazást indokol. Azon alapvető és praktikus megközelítés mellett, miszerint a vállalkozás adott ügyletre vonatkozó transzferár dokumentációjában is a transzferár adatszolgáltatásban jelölt – és természetesen a valós funkcionális profilnak megfelelő, azzal összhangban álló – karakterizáció kell, hogy szerepeljen, az adóhatóság minden bizonnyal a jelölt karakterizációnak és ügyletbesorolásnak megfelelő árazást, jövedelmezőséget, az adatszolgáltatásban ezeket leképező, visszatükröző adatokat vár el. Minden ezen tekintetben mutatkozó anomália potenciális kockázatot jelent. Tapasztalataink szerint alaposabb megfontolást, elemzést igényelhet továbbá az anyag, áru, termék beszerzések és értékesítések gyártási, forgalmazási céltól eltérő, különböző okoknál fogva, különféle módon előforduló ügyleteinek megfelelő kezelése az adatszolgáltatás során.
Tesztelt fél
A tesztelt fél kiválasztásának kritériumai, menete tekintetében nem történt változás, így továbbra is alapvető követelmény a funkcionális profillal való összhang és a releváns pénzügyi adatok ellenőrizhetősége. Ugyanakkor azon újdonság, miszerint a 2023. évi társasági adóbevallásban teljesítendő adatszolgáltatás során már jelölni kell a tesztelt felet, egy újabb fontos, célzott információszerzést biztosít az adóhatóság számára. Nyilvánvalóan a legegyszerűbb, legkevesebb teherrel jár a tesztelt fél vizsgálata, amennyiben a tesztelt fél maga az adatszolgáltatást teljesítő vállalkozás, és nagyobb terhet jelenthet – mind az adatszolgáltatást teljesítő vállalkozás, mind pedig az adóhatóság számára –, ha a tesztelt fél a kapcsolt vállalkozás, főleg amennyiben ez utóbbi külföldi entitás.
Szegmentált adatok
A transzferárazás területén a 2022-ben kezdődő adóévtől bevezetett szigorításoknak köszönhetően erősödött azon elvárás, hogy az egyes transzferár ügyleteket azokhoz specifikusan illeszkedő szegmentált számviteli adatokkal kell alátámasztani, amely a vállalatcsoportok számára nehézséget jelenthet a gyakorlatban. A kapcsolt ügyletek jövedelmezőségi mutatójának meghatározása során a szegmentáltság azon vállalkozásoknál merülhet fel problémás kérdéskörként, amelyek több tevékenységet végeznek, ugyanakkor alacsonyabb, szegmens szintű adatok (főleg költségoldalról való) rendelkezésre állása nem biztosított, és kizárólag beszámoló szerinti, vállalati szintű adatok érhetők el. Ezen problémakör érdemi megoldása eddigi tapasztalataink szerint a könyvek vezetésének, a számvitel rendszer kialakításának felülvizsgálatával valósulhat meg.
A transzferár adatszolgáltatás gyakorlati tapasztalatai – bővülő adattartalom
A transzferár adatszolgáltatás mint adóellenőrzést támogató eszköz - 2. rész
