Azokkal a piaci szereplőkkel, akik szándékosan és tudatosan vesznek részt áfacsalásban, akár kétszer is megfizettethetik az áfát. Egyrészt megtagadhatják az EU tagállamába szállított áru áfamentességét, másrészt nem vonhatják le, vagy nem kaphatják vissza a beszerzéseik áfáját sem. Ráadásul az adóhiány miatt kiszabott bírságok, az adóhiány kamatai, valamint a cég vagy vezetőinek büntetőjogi felelősségre vonása kemény ára az adócsalásnak.
Az általános forgalmi adó a költségvetési bevételek egyik legnagyobb forrása. Ráadásul nemzetközi tendencia a forgalmi típusú adók térhódítása, hiszen ezek gazdaságilag semlegesek, valamint átlátható és kiszámítható a bevételi struktúrájuk. A globalizáció és a határon átnyúló kereskedelem azonban új kihívások elé állítja ezt a több mint 50 éves rendszert. Nemzetközi szintről tekintve ugyanis a belföldi és külföldi ügyletek adózásának különbözősége a rendszert sérülékennyé teszi. Hiszen amíg a belföldi irányba teljesített termékértékesítést, illetve a főszabály szerinti szolgáltatásnyújtást áfafinanszírozás terheli, addig ugyanezek az ügyletek határon átnyúló teljesítés esetén az eredet országában adómentesek, és a fordított adózás miatt a célországban sem kell ténylegesen finanszírozni.
A belföldi és a nemzetközi ügyletek kezelésének eltérései pedig táptalajt adnak az adóelkerülő technikáknak. Az Európai Unió Gazdasági és Szociális Bizottságának 2010-es becslései szerint az áfacsalások mintegy 40 milliárd euróra rúghatnak évente, amely a lehetséges bevételekhez képest 10-12%-os kiesést jelenthet. Ahogy egyre elterjedtebb a nemzetközi kereskedelem, úgy válnak egyre gyakoribbá az úgy nevezett „körhintacsalások”. Egy fiktív adóalany közösségi tranzakcióba történő közbeiktatásával törvénytelen láncolat jön létre, ami ugyanazon termék több egymást követő értékesítésének látszatát kelti. A vevő jogosult a később eltűnő közbenső adóalany által soha meg nem fizetett áfa visszaigénylésére.
Ugyanakkor az Európai Unió Bírósága előtt tárgyalt holland áfacsalási ügy tanúsága alapján, ez nagy kockázattal jár, és nem éri meg. A holland alapítású, holland adószámmal rendelkező Italmoda 1999-2000 során Hollandiából és Németországból szerzett be számítástechnikai eszközöket, melyeket olasz ügyfelek részére értékesített, és közvetlenül oda szállított. A szabályok szerint az Italmodának Olaszországban kellett volna áfaregisztrációt végeznie, a holland és német beszerzéseket olasz adószám alatt a célországban a fordított adózás szabályai szerint bevallania. Ehelyett a társaság a Németországból származó termékeket holland adószám alatt vásárolta meg, ám ezekről sem Hollandiában, sem Olaszországban bevallást nem tett. Az Italmoda a holland termékek beszerzését bevallotta, és a kapcsolódó, előzetesen felszámított áfát levonandó tételként számításba is vette. Ezek értékesítése kapcsán Hollandiában adómentességet érvényesített. Ezzel szemben Olaszországban az érintett beszerzők e közösségen belüli termékbeszerzések egyikét sem vallották be, és a vonatkozó áfát sem fizették meg.
Az olasz adóhatóságok az olasz beszerzőktől megtagadták a levonáshoz való jogot, és a fizetendő adó beszedésére eljárást indítottak. A holland adóhatóságok, mivel úgy vélték, hogy az Italmoda szándékosan áfacsalásra irányuló ügyletben vett rész, megtagadták e társaságtól a közösségen belüli termékértékesítés utáni adómentességet, az előzetesen felszámított adó levonásához való jogot, valamint a Németországból származó áruk után fizetett adó visszatérítéséhez való jogot. Az ügyből tehát dupla adóhiány keletkezett.
Az áfa semlegessége az európai uniós rendszer egyik legerősebb alapvetése, mely szerint a belföldi beszerzés keretében áthárított és a közösségen belüli beszerzésekhez kapcsolódóan megállapított adót az adóalany levonhatja, ha a beszerzés adóköteles tevékenységhez kapcsolódik. A közösségen belüli ügyletek sajátossága az is, hogy az ügylet a célországban adózik, vagyis a feladási országban adómentes. Ezeket az alapelveket azonban az adóhatóságok jogosan tagadhatják meg, ha az adóalanyok csalárd módon vagy visszaélésszerűen alkalmazzák az uniós jogi normákat. Az adócsalás, az adóelkerülés, illetve más visszaélések elleni küzdelem ugyanis olyan célkitűzés, amelyet az európai uniós áfa irányelv elismer és támogat.
Az adóalany ilyenkor nem hivatkozhat az európai uniós áfa irányelv által előírt jogra, hiszen ennek a biztosításához kapcsolódó objektív feltételek nem teljesültek, az ügyletet érintő csalás miatt, és akkor sem, ha az ügylet csalárd láncolat részese volt. Az az adóalany, amely valamely jog megszerzéséhez kapcsolódó feltételeket csalárd ügyletekkel teremtette meg, nem hivatkozhat megalapozottan a bizalomvédelem vagy a jogbiztonság elvére sem, hogy vitassa az érintett jog biztosításának megtagadását.
Nem érdekes ilyenkor az sem, hogy az adócsalást egy másik tagállamban követték el, mint amelyben az adóelőnyt (az áfalevonási, -visszaigénylési jogot, valamint az adómentességet) kérelmezték. Nem befolyásolja továbbá az sem, ha ez utóbbi tagállamban az említett jogok gyakorlásához a nemzeti jogban előírt összes alaki feltételt teljesítették: tehát a számlák, a bevallások, az áfa adminisztráció látszólag rendben vannak. Hiszen éppen az jellemzi a „körhinta-csalásokat”, hogy egy-egy elszigetelt tagállam vagy részügylet szempontjából minden rendben van, „csak” a több országot érintő ügyletek együtt teszik az egész folyamatot csalássá. Ráadásul ez a helyzet nem csupán akkor áll fenn, ha az adókikerülést maga az adóalany követte el, hanem akkor is, ha tudta vagy tudnia kellett volna, hogy az értékesítési lánc bármelyik tagja csalást követett el.
Vagyis még a jóhiszemű vállalkozásoknak is nagyon óvatosnak kell lenniük üzleti partnereik kiválasztása és ügyleteik lebonyolítása, dokumentálása során. Különösen fontos az üzleti partnerek minősítése, adószámuk az ügyletet megelőző és további rendszeres ellenőrzése, különféle belső kockázatelemző rendszerek bevezetése, működtetése. A kétes üzleti partnerekkel valóban jobb szóba sem állni, hiszen a gondatlanság évekkel később kemény következményeket hozhat.
A csaló vagy csalásba keveredett, és jóhiszeműségüket bizonyítani nem tudó társaságokkal szemben az adóhatóságok kétszeresen is megfizettetik az áfát. Visszamenőleg megtagadhatják a kimenő ügyletek áfa alóli mentességét, a beszerzésekkel kapcsolatos áfa levonását vagy annak visszatérítését. Az ebből keletkező dupla adóhiányra pedig adóbírságok, késedelmi kamatok rakódnak, ráadásul a cég és vezetőinek büntetőjogi felelőssége is felmerül. Megéri?
