Minden magyar állampolgár jogosult a nyugdíj korhatár elérése után az állami nyugellátásra. Ennek mértékét a munkában eltöltött idő és az aktív munkavállalóként keresett bejelentett jövedelem határozza meg. A jelenlegi magyar nyugdíjrendszer egy úgynevezett felosztó-kirovó elv alapján működik, ami egészen pontosan azt jelenti, hogy mindig az aktív munkavállalók járulékaiból fedezik a nyugdíjas lakosság juttatását. A felosztó-kirovó elv alapján felállított nyugdíjrendszer azonban több hátránnyal is rendelkezik, óriási kockázatokat hordoz. A bizonytalan helyzet kezelésére az egyetlen járható útnak az öngondoskodás tűnik, ezen lehetőségek összefoglalóját blogunk 4 részes sorozatában olvashatják.
A magyar nyugdíjrendszer és általános szabályok
Hazánkban a nyugdíjak folyósítását a társadalombiztosítási rendszeren keresztül bonyolítják. Ebben a rendszerben a nyugdíjszolgáltatásoknak két fő típusa létezik. A saját jogú nyugellátás (öregségi nyugdíj) és a hozzátartozói nyugellátás.
Fő szabály szerint öregségi nyugdíjra Magyarországon jelenleg az jogosult, aki a 65. életévét betöltötte és legalább 20 év szolgálati időt szerzett. Ebben az esetben öregségi teljes nyugdíj kerül megállapításra. Öregségi nyugdíjra jogosult a korhatár betöltésekor az is, aki nem szerzett 20 év szolgálati időt, de rendelkezik legalább 15 év szolgálati idővel (ebben az esetben öregségi résznyugdíj kerül megállapításra). Az öregségi nyugdíjra, a jogosító nyugdíjkorhatár fokozatos emelkedésével ma már (az 1957-ben és később születettek) betöltött 65. életévünk után válhatunk jogosulttá.
Öregségi nyugdíjnak minősül a nők kedvezményes öregségi nyugdíja is, amelyre életkorától függetlenül jogosult az a nő, aki legalább 40 év jogosultsági idővel rendelkezik (úgynevezett „nők 40”). Szolgálati idő alatt elsősorban azokat az időszakokat kell érteni, amelyek alatt a nyugdíjigénylő biztosításra kötelezett jogviszonyban állt és az előírt nyugdíjjárulékot megfizette. Szolgálati időnek minősül az olyan ellátások folyósításának az időtartama is, amelyekből nyugdíjjárulékot kell fizetni. pl. ápolási díj, gyermekgondozási segély, rehabilitációs ellátás stb. Szolgálati idő továbbá a katonai (polgári) szolgálat időtartama, szakmunkás tanulói jogviszony, az 1998 előtti nappali tagozatos felsőfokú tanulmányok időtartama. Az öregségi nyugdíj összege az elismert szolgálati időtől és az öregségi nyugdíj alapját képező havi átlagkereset összegétől függ.
A hozzátartozói nyugellátások rendszerében az elhunyt hozzátartozója ellátást kaphat, amennyiben az elhunyt öregségi nyugdíjra volt jogosult. Ennek típusai az özvegyi nyugdíj, az özvegyi járadék, az árvaellátás és a szülői nyugdíj.
Az egészségbiztosítási rendszer fennhatósága alá tartoznak a megváltozott munkaképességűeknek járó ellátások is, melyek tévesen viselik a köznyelvben a rokkantnyugdíj kifejezést, hiszen azok nem képezik részét a magyar nyugdíjrendszernek.
A jelenlegi nyugdíjrendszer bizonytalanságai
Ahogyan azt cikkünk bevezetőjében is említettük, a jelenlegi magyar nyugdíjrendszert felosztó-kirovó elven hozták létre, és a társadalmi szolidaritás elvén működik, vagyis az aktív dolgozók járulékaiból fedezik az idősebb generáció megélhetését. A nagy közös kasszába beérkeznek az aktív munkavállalók járulékai, és egyúttal kifizetésre kerülnek a nyugdíjak. Azaz, a nyugdíjra jogosultak járulékai nem egyéni számlákon gyűlnek. A rendszer legnagyobb hátránya azonban az, hogyha nem érkezik be elég fedezet, akkor az állami nyugdíjak kifizetése veszélybe kerülhet. A módszer ugyanakkor biztosítja a generációk és az eltérő helyzetű jövedelmi csoportok közötti kockázatmegosztást. A rendszerbe kerülő pénz felosztásra kerül azok között a nyugdíjasok között, akik jogosultságukat aktív korukban a korábbi járulékfizetésükkel teremtették meg. A rendszer akkor biztonságos és fenntartható, ha a bevételek fedezik a kiadásokat, azaz a foglalkoztatottak számának lépést kellene tartania a nyugdíjasok számával. Magyarországon és a legtöbb fejlett országban a nyugdíjrendszer előtt álló egyik legfontosabb kihívás azonban a társadalom idősödése, amely a várható élettartam növekedésének, a nyugdíjas korosztály népességi növekedésének, és az aktív, befizető lakosság népességi csökkenésének eredménye. Ahogy az idősek népességen belüli aránya egyre nagyobb lesz, egyre jobban felborul az egyensúly a befizető és a nyugdíjas korosztály között.
A jelenlegi elveken működő állami nyugdíjrendszer tehát azért kockázatos, mert az egyre kisebb számú aktív népesség csökkenő befizetései nem tudják hosszútávon finanszírozni az egyre nagyobb számú nyugdíjas korosztály ellátásait, a nyugdíjak jelenlegi mértéke hosszú távon nem tartható.
A nyugdíjcélú öngondoskodás, mint lehetőség
Az elöregedő társadalom által keletkező nyugdíj-probléma nemcsak Magyarországon aktuális, hanem egész Európában, az erre vonatkozó statisztikai trend Európa-szerte egyértelmű. A hosszútávon nem fenntartható helyzet kezelésére már többféle próbálkozás történt, azonban az egyetlen járható útnak továbbra is az öngondoskodás és annak ösztönzése tűnik.
A nyugdíjrendszerek fenntarthatóságának kérdésköre egész Európában aktuális kérdés, és szinte mindenütt napirenden van az állami nyugdíjpillért kiegészítő munkáltatói és egyéni kiegészítő megoldások szerepének növelése. Bár Magyarországon is létezik mindhárom pillér, a magyar nyugdíjrendszer az adatok alapján még mindig túlzottan az első, állami nyugdíjrendszer pillérére támaszkodik. Az önkéntes pillérek súlyának tudatos növelése a cél, a már fiatal korban elkezdett nyugdíjcélú megtakarítások pedig nem csak akkor nyújthatnak segítséget, ha a majdani öregségi nyugdíjat szeretnénk kiegészíteni. Ez is kétségtelen előnye, azonban még hatványozottabban tud jól jönni olyan helyzetben az előre összegyűjtött pénzt, amikor még a csekély öregségi nyugdíjnak is csak a töredékére leszünk jogosultak.
A nyugdíjcélú öngondoskodás kiváló lehetőség, amelyet állami támogatással lehet igénybe venni. Alapvetően három fajtája van: ide tartozik az önkéntes nyugdíjpénzár (ÖNYP), a nyugdíjbiztosítás és a nyugdíj-előtakarékossági számla (NYESZ). Az előzőek kiegészítéseként funkcionálna a foglalkoztatói nyugdíjszolgáltatás is, mely Magyarországon még gyerekcipőben jár, holott az OECD-országok nagy része már a foglalkoztatói nyugdíjrendszerekre támaszkodik.
Cikksorozatunk további részeiben ezen öngondoskodási, megtakarítási formákat vizsgáljuk meg alaposabban. Annak eldöntéséhez, hogy melyik formát válasszuk, több tényezőt is figyelembe kell venni; a jelenlegi jövedelemforrásunkat, a megtakarítási hajlandóságunkat, rövid és hosszú távú terveinket egyaránt.
