Ahogyan cikksorozatunk első részében tárgyaltuk, az elöregedő társadalom által keletkező nyugdíj-probléma nemcsak Magyarországon aktuális, hanem egész Európában, ahol ugyanúgy egyértelmű az erre vonatkozó statisztikai trend. A korábban részletezett, állam által is ösztönzött öngondoskodási formák mellett, azok kiegészítéseként funkcionálna a foglalkoztatói nyugdíjszolgáltatás is, mely Magyarországon még gyerekcipőben jár, holott az OECD-országok nagy része már a foglalkoztatói nyugdíjrendszerekre támaszkodik.
A foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézmény lényege, hogy a foglalkoztató a humánpolitikai kompenzációs rendszeréhez igazodó saját nyugdíjkonstrukciót kínál munkavállalóinak. Ennél az intézménynél nem a munkavállaló döntése, hogy melyikhez csatlakozik, hanem a foglalkoztatón múlik, nyújt-e ilyen szolgáltatást az alkalmazottainak. Meghatározott szabályok szerint maga a foglalkoztató is alapíthat ilyen intézményt, vagy egy működő nyugdíjszolgáltatóhoz szerződéssel csatlakozhat. Ha egy foglalkoztató létrehoz egy ilyen konstrukciót, akkor azt beillesztheti a béren kívüli juttatások rendszerébe.
Míg egyes EU tagállamoknak (többek között Belgium, Dánia, Németország, Luxemburg, Hollandia) az elmúlt években hozott reformintézkedései azt a célt szolgálják, hogy könnyebb legyen a foglalkoztatotti nyugdíjmegtakarításokhoz való hozzáférés, nőjön a lefedettség mértéke, és javuljon e nyugdíjpillér működésének irányítása, addig Magyarországon még mindig az állami nyugdíj teszi ki a nyugdíjaskori bevétel átlag 85 százalékát. Hazánkban erőtlen és fejletlen az öngondoskodási pillér, alacsony az öngondoskodási hajlandóság, az egyéni megtakarítások szerepe, és gyakorlatilag teljes mértékben hiányzik a munkáltatói nyugdíjpillér.
A foglalkoztatói nyugdíjrendszer keretében a munkáltató is szerepet vállal a munkavállaló nyugdíjcélú megtakarításában, az arra való ösztönzésben. A munkáltató hozzájárulást fizet a foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézményben vezetett egyéni számlára, ezt a dolgozó is szabadon kiegészítheti, nyugdíjba vonulása esetén így nyugdíjszolgáltatásban részesül az intézménytől.
Az Európai Unióban 2017-től alkalmazzák a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények tevékenységéről és felügyeletéről szóló irányelvet. Ennek célja, hogy biztosítsák e nyugdíjkonstrukciók pénzügyi megbízhatóságát, nagyobb védelmet és bővebb tájékoztatást adjanak, megszüntessék a határokon átnyúló alapok tevékenységének akadályait, és bátorítsák a hosszú távú és felelős befektetést. Megreformálták az európai közös pénzügyi felügyelet struktúráját, és ennek részeként 2011-től megkezdte működését az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatói nyugdíj-hatóság (EIOPA). Egy adott tagállamban működő intézmény más országok vállalatai számára is kezelhet foglalkoztatói nyugdíjkonstrukciókat, a nemzetközi társaságoknak lehet egyetlen, az összes európai leányvállalatukra kiterjedő nyugdíjalapjuk is.
A hazai jogba is átültették az EU-s szabályokat A foglalkoztatói nyugdíjról és intézményeiről szóló törvény keretében. Foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézmény Zrt. formában működhet, alapítója bank, biztosító rt., befektetési társaság vagy olyan foglalkoztatók lehetnek, akik vállalják, hogy munkavállalóik részére foglalkoztatói hozzájárulást fizetnek és munkaviszonyhoz kapcsolódó nyugellátást biztosítanak. A vállalat szerződést köt az intézménnyel, és vállalja, hogy dolgozója számára hozzájárulást fizet, mely tényt a munkaszerződésben (vagy kollektív szerződésben) is rögzítik. A tagi számlán lévő összeg és annak hozamai a tag tulajdona. Magyarországon jelenleg egy, az Allianz Foglalkoztatói Nyugdíjszolgáltató Zrt működik.
A foglalkoztatói nyugdíjszolgáltatóhoz történő csatlakozással a foglalkoztatók a munkavállalóik számára olyan nyugdíjkonstrukciókat dolgozhatnak ki, amelyek ténylegesen a vállalat igényei szerint kialakított nyugdíjprogramként funkcionálnak, alkalmasak a nemzetközi vállalatok nyugdíjprogramjainak leképezésére. A foglalkoztatói nyugdíjszolgáltatóhoz való csatlakozás egy új motivációs rendszer, mellyel csökkenthető a fluktuáció, illetve elősegíthető a munkáltató számára a kulcsemberek megtartása.
A munkáltatói nyugdíjpillér hazai megítélését mutatja az is, hogy az állam által, szja-visszatérítéssel ösztönzött öngondoskodási formákkal szemben a foglalkoztatói nyugdíjszolgáltatónál teljesített és nyilvántartott nyugdíjcélú-megtakarításokra nem alkalmazható a 20%-os adóvisszatérítés lehetősége.
A foglalkoztatói nyugdíjszolgáltatók tekintetében a munkáltatói hozzájárulás a bérrel megegyezően adózik. Adómentes az az összeg, amelyet a foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató nyugdíjszolgáltatás címén a magánszemélynek fizet ki, feltéve, hogy nyugdíjszolgáltatás esetén a szolgáltatásra jogosult tagsági jogviszonya a teljesítés évét megelőző tizedik adóévben, vagy azt megelőzően keletkezett. A foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézménybe befizetett összeg hozama adómentes, kivéve a kamatjövedelemnek minősülő hozam, mely esetén a teljesített feltételes jogszerzési időtartamnak a 2023. június 30-át követő időszakkal arányos részére jutó jövedelem után 13% szociális hozzájárulási adót kell fizetni. Adómentes az az összeg, melyet a magánszemély kérelmére, munkaviszonyának megszűnése esetén a foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézményben fennálló követelésének terhére az intézmény más ilyen intézménybe utal át; továbbá a foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézmény a tagot megillető követelése javára jóváír.
Látszik tehát, hogy a foglalkoztatói nyugdíj-hozzájárulások intézményi rendszerének gyökerei ugyan megvannak Magyarországon, alkalmazásuk még gyerekcipőben jár, amelyet az állam nagyobb támogatása mellett lehetne még inkább fellendíteni.
Kockázatok a magyar nyugdíjrendszerben – avagy öngondoskodás 1. rész
Öngondoskodási formák 2. rész: önkéntes nyugdíjpénztár
Biztos öregkor és adómegtakarítás most? - öngondoskodási formák 3. rész
