Korábban Magyarországon is létezett a klasszikus hárompilléres nyugellátás, amelynek célja az volt, hogy ne csak az államnak befizetett járulékoktól függjön a későbbi nyugdíj összege, hanem a több tartóoszlop stabilabb megélhetést biztosítson a nyugdíjasok számára.

Minden magyar állampolgár jogosult a nyugdíj korhatár elérése után az állami nyugellátásra. Ennek mértékét a munkában eltöltött idő és az aktív munkavállalóként keresett bejelentett jövedelem határozza meg. A jelenlegi magyar nyugdíjrendszer egy úgynevezett felosztó-kirovó elv alapján működik, ami egészen pontosan azt jelenti, hogy mindig az aktív munkavállalók járulékaiból fedezik a nyugdíjas lakosság juttatását. A felosztó-kirovó elv alapján felállított nyugdíjrendszer azonban több hátránnyal is rendelkezik, óriási kockázatokat hordoz. A bizonytalan helyzet kezelésére az egyetlen járható útnak az öngondoskodás tűnik, ezen lehetőségek összefoglalóját blogunk 4 részes sorozatában olvashatják.