A nemzetközi szintű adóelkerülés érdekében az OECD államok meghatároztak egy cselekvési tervet, a BEPS-et, melynek 13. pontjában a transzferár-nyilvántartást kiegészítve az országonkénti jelentés készítését (Country–by–Country Report) határozták el a multinacionális vállaltok számára. Az új jogintézmény hazai jogrendbe való átültetéséről 2017. május 3-án döntött az Országgyűlés.
Az országonkénti jelentés célja, hogy a tagállamok adóhatóságai automatikus információcsere keretében tájékozódjanak arról, hogy a területükön működő multinacionális vállalatok mekkora értéket termeltek, és ezután mennyit adóztak a különböző államokban. Ezzel valamennyi tagállam adóhatósága megfelelő ismeretekhez juthat ahhoz, hogy elvégezhessen egy nagyvonalú kockázat-elemzést, és hatékonyabb adóellenőrzéseket folytathasson.
Bejelentési kötelezettség
A bejelentési kötelezettség valamennyi multinacionális vállalatcsoport magyarországi tagja számára kötelező 2017. december 31-ig. Ennek során a 2016. január 1-ével (vagy az után) kezdődő pénzügyi évre vonatkozóan kell bejelentést tenni, első körben az adatszolgáltatási kötelezettség fennállásáról vagy annak hiányáról. Előbbi esetben azt is meg kell jelölni, hogy a multinacionális vállalatcsoporton belül mely leányvállalat lesz kötelezett az adatszolgáltatás teljesítésére.
Adatszolgáltatási kötelezettség
Amennyiben a cégcsoport kötelezett a jelentéstételre, az egyes csoporttagoknak további konkrét teendőjük is van az adatszolgáltatással kapcsolatban. Főszabály szerint, azok a multinacionális vállalatcsoportok kötelesek az országonkénti jelentés benyújtására, amelyek konszolidált árbevétele az adatszolgáltatási pénzügyi évet megelőző évre vonatkozó konszolidált beszámolójuk szerint eléri a 750 millió eurót, illetve a Magyar Nemzeti Bank által közzétett hivatalos devizaárfolyam alapján számított, megközelítően egyező forintösszeget.
Bár az értékhatár igen magasnak tűnik, melynek hatására a multinacionális vállalatcsoportok kb. 85-90%-a kívül is kerül az adatszolgáltatási körből, azonban az OECD számításai szerint, a bent maradó kb. 10-15% rendelkezik a globális vállalati bevételek kb. 85-90%-val. Vagyis a szabályozás alapvetően kiegyensúlyozott adminisztrációs terhet próbál megteremteni.
Az adatszolgáltatást a multinacionális vállalatcsoport nevében egy kijelölt tagvállalat köteles teljesíteni. Ez lehet a végső anyavállalat, anyavállalatnak kijelölt szervezet vagy ettől eltérő adatszolgáltatásra kijelölt szervezet. Elméletileg tehát előfordulhat, hogy egy magyar tagvállalat lesz az adatszolgáltatásért felelős a csoporton belül – bár valószínűleg ez elég ritka lesz. Első körben ugyanis a végső anyavállalatoké a kötelezettség, és csak speciális helyzetben kerül alacsonyabb szintekre.
Az olyan vállalatcsoportok esetében, amelyeknek az értékhatárok alapján fennáll a jelentéstételi kötelezettségük, de végső anyavállalatuk nem az EU-ban működik, várhatóan alacsonyabb árbevétel mellett is kell jelentést kell tenniük az EU-n belül. Ez azonban még nem teljesen biztos. A kapcsolódó módosítás még csak tervezet, de e miatt is nagyon fontos a módosításokat folyamatosan figyelni.
Változás-bejelentési szabályok
Az első bejelentést követően figyelemmel kell kísérni, hogy változik-e a csoport árbevétele, és e miatt módosul-e az adatszolgáltatási kötelezettség. Ha így van, akkor ennek bejelentésére igen rövid, a változás bekövetkeztétől számított 30 nap áll rendelkezésre.
Jogkövetkezmények
Az esetleges jogsértéseknek nagyon súlyos következményei lesznek. A bejelentési, változás-bejelentési és az adatszolgáltatási kötelezettségek késedelmes, hibás, valótlan tartalmú vagy hiányos teljesítése 20 millió forintig terjedő mulasztási bírsággal sújtható. Vagyis a transzferárazással kapcsolatban már megszokott maximális bírságteher akár tízszerese is kiszabható e mulasztásokért.
A szabályozás azonban elismeri, hogy a helyi csoporttag nem minden esetben jut hozzá a szükséges információkhoz, ezért kivételes esetekben elképzelhető méltányos elbírálás. Esetleg alacsonyabb bírságot szabnak ki, vagy ettől teljesen eltekintenek, ha például az adózó igazolja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Azonban mégis érdemes e kötelezettségek megállapítására és teljesítésére kiemelt figyelmet fordítani, hogy a szankció lehetősége se merüljön fel. Az óvatosságra pedig szükség van, hiszen még nincs kialakult gyakorlat azzal kapcsolatban, hogy pontosan mit kell megtenniük és milyen formában a magyar társaságoknak ahhoz, hogy bizonyosan mentesüljenek a bírságok alól.
