A reklámadó a magyar adórendszer talán legvitatottabb adóneme európai szinten is, melynek története 2017-ben újabb fordulópontjához érkezett.
2017. július 1-től a kötelezettség immár csak a reklámok valódi közzétevőire vonatkozik, hiszen a saját célú reklám adókötelezettsége megszűnt. Az adókulcsa egységesen 7,5%, mellyel a reklámadó „kvázi” egykulcsossá vált. 100 millió forint adóalapig azonban továbbra is lehet adómentességet alkalmazni, de ez már ún. de minimis, azaz csekély összegű támogatásnak minősül.
Az így megtakarított adót össze kell számítani a többi hasonló kedvezménnyel és a 3 egymást követő adóévben az igénybe vett de minimis támogatások összértéke nem haladhatja meg a 200 ezer eurót (ez kb. 62 millió Ft). Ezt a korlátot nem adózónként, hanem összetartozó vállalatcsoportonként kell figyelembe venni, tehát a cégcsoporton belül már igénybe vett támogatások értékét – országonként – össze kell számítani.
Az adómentesség érvényesítése esetén is van adminisztratív teendője az érintetteknek, ugyanis egy úgy nevezett „ex ante” nyilatkozatot kell benyújtani az adóhatóság felé.
Mivel a rendszer még így sok adminisztrációs teendővel jár, érdemes tanácsadó segítségét kérni a külföldiek reklámadó bejelentkezésével kapcsolatban, valamint a de-minimis számítások, analitikák és bejelentések során is.
Reklámhordozók építményadója
Hatályba lépnek a reklámhordozók építményadójára vonatkozó rendelkezések is, amelyek a közterületen elhelyezett hirdetőtáblákra és egyéb eszközökre terjednek ki. Az adót a reklámközzétételre alkalmas felület után kell megfizetni; az adó mértéke 12.000 Ft/m2-ig terjedhet. Az adó kötelezettje pedig az, aki január 1-jén vagy az adó bevezetésének napján (ha az önkormányzat csupán később vezeti be ezt az új adónemet) a reklámhordozó tulajdonosa.
