A vállalkozások transzferárazásáról rengeteg forrásból szerezhetnek összevethető információkat a hatóságok: a bevallásokból, veszteséges vállalkozások kiemeléséből, az iparági és a hatósági adatbázisokból, az ellenőrzések során kitöltetett kérdőívekből, a nemzetközi adatszolgáltatásokból (CbCR, DAC-6, EoI) és végül, de nem utolsósorban a transzferár-adatszolgáltatásokból. Ezért a NAV egyre könnyebben választja ki ellenőrzésre a kockázatos adózókat, és sokkal hatékonyabb ellenőrzéseket tud lefolytatni.

Kívülállók számára talán úgy tűnhet, hogy az adóhivatal manapság a mágia határait súroló és mentalistákat megszégyenítő módon tudja, hogy kit érdemes ellenőriznie, és egyre biztosabb kézzel választja ki azokat az adózókat, ahol van értelme a vizsgálatnak, és ténylegesen valamilyen hibát, eltérést, ne adj, isten, csalást fog találni. Ennek egyértelmű kárvallottjai mindazok, akik trükközni próbálnak, vagy kellő figyelem és körültekintés nélkül próbálják alkalmazni a szabályokat, és haszonélvezői azok, akik legálisan, szabálykövetőn működnek, hiszen őket nem tartják fel a hosszas ellenőrzési procedúrával, zavartalanul koncentrálhatnak fő tevékenységükre.