Minden magyar állampolgár jogosult a nyugdíj korhatár elérése után az állami nyugellátásra. Ennek mértékét a munkában eltöltött idő és az aktív munkavállalóként keresett bejelentett jövedelem határozza meg. A jelenlegi magyar nyugdíjrendszer egy úgynevezett felosztó-kirovó elv alapján működik, ami egészen pontosan azt jelenti, hogy mindig az aktív munkavállalók járulékaiból fedezik a nyugdíjas lakosság juttatását. A felosztó-kirovó elv alapján felállított nyugdíjrendszer azonban több hátránnyal is rendelkezik, óriási kockázatokat hordoz. A bizonytalan helyzet kezelésére az egyetlen járható útnak az öngondoskodás tűnik, ezen lehetőségek összefoglalóját blogunk 4 részes sorozatában olvashatják.

Napjainkban a nyugdíjba vonulás nem feltétlenül jelenti a dolgos hétköznapok megszűnését. Sokan a nyugdíj mellett is munkát vállalnak. Egyesek nem tudják megélhetésüket, vagy az addig megszokott életszínvonalat biztosítani a nyugdíjukból, mások családi kötődések hiányában elfoglaltságot keresnek a hétköznapokra. Akadnak olyanok is, akiket nem elégítenek ki az otthoni teendők. Bármi is legyen a további munkavégzés oka, az állam egyre kedvezőbb feltételeket biztosít a nyugdíjas munkavállalóknak. Azonban tisztában kell lenni az új szabályok hátulütőivel is.

A közelmúltban több társadalombiztosításra vonatkozó szabály megváltozott ezeket mutatjuk be cikksorozatunkban. Az első írás az egységes társadalombiztosítási járulékkal foglalkozik.