A közelmúltban több társadalombiztosításra vonatkozó szabály megváltozott ezeket mutatjuk be cikksorozatunkban. Az első írás az egységes társadalombiztosítási járulékkal foglalkozik.

Egységes társadalombiztosítási járulék

2020. július 1-jétől a magánszemélyek társadalombiztosítási járuléka egységesen 18,5%. Azokban az esetekben, amikor csak nyugdíjjárulékot kell fizetni, ez 10%. A munkaviszonyban foglalkoztatottak esetén járulékfizetési alsó határt vezettek be. Részmunkaidős foglalkoztatás esetén is legalább a minimálbér 30%-a után kell fizetni társadalombiztosítási járulékot. Ha a munkavállaló jogviszonya hónap közben keletkezik, vagy szűnik meg, illetve táppénzben, baleseti táppénzben részesül, vagy tizenkét évesnél fiatalabb beteg gyermek ápolása címén vesz igénybe fizetési nélküli szabadságot, a járulékot arányosítani kell a munkanapok számával.

Ha a járulékalapot képező jövedelem nem nyújt elég fedezetet a járulékkötelezettség levonására, a járulékfizetési alsó határ és a járulékalapot képező jövedelem közötti különbözetet terhelő társadalombiztosítási járulékot a foglalkoztató köteles megfizetni. Ezt a rendelkezést 2020 júliusában és augusztusában még nem kell alkalmazni, ekkor még a járulékalapot képező jövedelmet a korábbi szabály szerint kell megállapítani.

Nem kell alkalmazni a járulékfizetési alsó határt a munkaviszonyban álló

• gyermekgondozási díjban, gyermekek otthongondozási díjában, örökbefogadói díjban, gyermeknevelést segítő ellátásban, gyermeknevelési támogatásban, ápolási díjban részesülők és
• a köznevelésben és a felsőoktatásban nappali tagozaton tanuló, továbbá a szakképzésben résztvevők esetében.

Kiegészítő tevékenységet folytató nyugdíjas kereső tevékenysége

A kiegészítő tevékenységet folytató nyugdíjasok kereső tevékenységéből (nem csak munkaviszonyból) származó jövedelem után nem kell járulékot fizetni 2020. július 1-jétől. Az özvegyi nyugdíjban részesülő egyéni vagy társas vállalkozó, ha betöltötte a rá vonatkozó nyugdíjkorhatárt szintén mentesül a járulékfizetés terhe alól.

Saját jogú nyugdíjas az a természetes személy, aki

• öregségi nyugellátásban (ilyen ellátásnak minősül az életkortól függetlenül legalább 40 év jogosultsági idővel rendelkező nő számára megállapított nyugdíj is),
• szociális biztonságról szóló egyezménnyel érintett állam által megállapított nyugellátásban vagy
• a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról és annak végrehajtásáról szóló uniós rendeletek vagy egy EGT tagállam jogszabályai szerint saját jogú öregségi nyugdíjban részesül.

Az előzőek szerint meghatározott személyeket akkor is saját jogú nyugdíjasnak kell tekinteni, ha a nyugellátás folyósítása szünetel.