Az áfa szerinti láncértékesítések meglehetősen bonyolult nemzetközi adós szabályok alá tartoznak, melyek az Európai Unión belül sem mindig esnek egységes megítélés alá. A helytelen adókezelés pedig sokba kerülhet az adóalanyoknak. Az adókötelesség helyett tévesen alkalmazott adómentes kezelés adóhiányhoz, így adó- és mulasztási bírsághoz, valamint késedelmi kamathoz vezet. Cikksorozatunk második részében ezért a láncértékesítések gyakorlati nehézségeit mutatjuk be.

Gyakorlati tapasztalatok azt bizonyítják, hogy az adómentes értékesítés megállapítása során sok esetben az sem elegendő, hogy melyik fél rendeli meg a fuvart. Adóhatósági vizsgálat keretében tapasztaltuk, hogy a sorban első magyar eladó adómentes termékértékesítését az adóhatóság arra hivatkozással vitatta, hogy bár a fuvart ő rendelte meg, a fuvarköltséget közvetlenül valamelyik másik szereplőnek számlázta tovább. Ebben a konkrét ügyben az adóhatóság szerint nem lehet az értékesítőre, mint a fuvar megrendelőjére és intézőjére tekinteni, mivel álláspontjuk szerint a fuvart más nevében, közvetítői szerepben rendelte meg, így valójában nem az ő értékesítéséhez kapcsolódik a fuvarozás és az adómentesség. Ezen adóhatósági érveléssel szemben természetesen megengedett az ellenbizonyítás, és az eset valamennyi körülményét alaposan mérlegelni kell annak érdekében, hogy kit kell a fuvar megrendelőjének tekinteni jogi és gazdasági értelemben egyaránt.

A példánkban (lásd 1. rész) szereplő közbenső vevő (német anyavállalat) adószámhasználatának kiemelkedő jelentősége van. Az áfatörvényünk alapján a vélelem, vagyis a közbenső vevőként betöltött szerepének megdöntésére csak maga az adóalany jogosult. Amennyiben a fuvarozást ő intézi, az adószám megadásával (mely a saját döntése) az áfatörvény által felállított vélelmet megerősítheti vagy megdöntheti az adómentes értékesítés kapcsán, amely az ügylet áfakezelését döntően befolyásolja. Amennyiben az eladó részére magyar adószámot ad meg, miközben az árukat Magyarországon kívüli rendeltetési helyre (a példánál maradva Franciaországba) fuvaroztatja, fel kell tudni ismerni, hogy nem lehet adómentesen közösségi értékesítést számlázni. Így a láncban a német vállalat Magyarországról teljesítendő értékesítése lesz az adómentes, amennyiben a termékeket valóban elfuvarozzák hazánkból.

A magyar eladó akkor sem értékesíthet adómentesen, ha a német vevő a termékeket magyar adóalanynak értékesíti tovább magyarországi rendeltetési hellyel. Tekintve, hogy ebben az esetben mindkét termékértékesítés teljesítési helye Magyarország lesz az áfatörvény alapján, magyar áfát kell mindkét értékesítés során felszámítani, mely természetesen azt is jelenti, hogy a német társaságnak Magyarországon be kell jelentkeznie az áfa alá.

Abban az esetben, amikor a német adóalany vevő a német adószámát adja meg, az áru igazoltan külföldre történő szállítása mellett lehetőség van adómentesen számlázni. Tekintve, hogy az értékesítést a magyar adóalany jelenti mind az áfabevallásában, mind az összesítő jelentésében, meg kell tudnia győződni arról, hogy a termékek Németországba kerültek (akár a német eladóhoz, akár közvetlenül annak német vevőihez). Amennyiben ugyanis bebizonyosodik, hogy az árukat nem Németországba fuvarozták, a magyar adóalany hibásan jár el, ha összesítő nyilatkozatában vevője német adószámát adja meg. Ennek ellenőrzéséhez segítségül szolgálhat a fuvarlevél vagy a vevői nyilatkozat, ahogy arra korábban már utaltunk. Amennyiben nem sikerül bizonyítani, hogy az áruk elhagyták Magyarországot, az ügyletre magyar áfát kell felszámítani, melyet a magyar eladónak kell az adóhatóság felé megfizetnie.

Most nézzük meg azt az esetet, amikor a német anyavállalat francia adószámot ad meg. Amennyiben a fuvarozást a magyar értékesítő vagy a német társaság vevői minőségében végzi, a magyar fél Közösségen belüli adómentes termékértékesítést végez, míg a rendeltetés országában, vagyis Franciaországban a német adóalany Közösségen belüli beszerzést jelent (feltételezve, hogy a háromszögügyletre vonatkozó egyszerűsítő szabályok Franciaországban nem alkalmazhatók). Az ezt követő értékesítés Franciaországban adóköteles, így a német adóalany a vevője felé francia áfával növelten számláz.

Látható tehát, hogy a fuvarozás körülményeinek, illetve a felek ismeretének is nagyon fontos szerepe van. Ahogyan említettük, a helytelen adókezelés bármelyik adóalany esetén súlyos szankciókhoz vezethet.

A nemzetközi, különösen a sokszereplős termékértékesítési konstrukciók esetén érdemes lehet tehát szakértői segítséggel pontosan feltérképezni nem csak a láncot, de annak adózási vonatkozásait is, beleértve akár a más országot érintő regisztrációs és adminisztrációs kötelezettségek kérdéskörét is.

Az örök rizikóterület – avagy amit a láncértékesítésekről tudni kell - 1. rész