Komoly kockázatot hordoz, ha a tulajdonosi kölcsönt a kölcsönbe vevő vállalat részére apportba adja a hitelező, és a vállalkozás ez után azonnal vagy rövid idővel megszünteti működését, és a végelszámolás mellett dönt. Ilyenkor a kölcsön apportba adását az adóhatóság a kölcsön elengedésének fogja átminősíteni, amely után a kedvezményezettnek társasági adót kell vagy kellett volna fizetnie.
Egy nemzetközi cég évek óta „alvó” magyar leányvállalatának saját tőkéje szintén évek óta negatív volt. Miközben a szóban forgó magyar vállalkozás nagy összegű kölcsönnel tartozott külföldi anyavállalatának. 2020 elején a kölcsönkövetelést az anyavállalat apportként átadta a magyar cégnek, mellyel rendezték a tőkehelyzetet. A magyar cég nem számolt el bevételt ezután. Majd több, mint másfél évvel a tartozás apportja után a leányvállalat végelszámolása mellett döntöttek.
Az adóhatóság az adósság-tőke konverziót átminősítette a kölcsön elengedésére, arra hivatkozva, hogy nem várható a vállalkozás folytatása. Továbbá úgy vélte, hogy a konverzió csak a végelszámolást előkészítő „rendező tétel” volt adóelkerülési szándékkal, ezért komoly adóhiányt és bírságokat állapított meg. Szerencsére az adóbírság mértéke ebben a konkrét esetben „csak” 25% volt, és nem a maximális 50% vagy még magasabb.
Ugyan a vállalat ügyvezetője az eljárás folyamán nyilatkozott arról, hogy a Covid-járvány után beruházást terveztek, és csak azért döntött a tulajdonos a végelszámolás mellett, mert még a járvány után másfél évvel is érezhető volt az iparágukban a Covid utóhatása/hatása, de a NAV dokumentumok hiányában nem látta megalapozottnak a korábbi terveket.
Az eset tanulsága, hogy érdemes egy-egy üzleti döntésnél olyan negatív kimenetelekre is gondolni, amelyeket senki nem vár / tervez /remél – sőt inkább igyekszik elkerülni őket – de reményeinktől függetlenül bekövetkezésükre van valamennyi esély. Ezekre is fel kell készülni! Végig kell gondolni, hogy bekövetkezésük esetén milyen eljárásoknak leszünk kitéve, milyen kockázatokkal, és ezek ellen hogyan védekezhetünk.
Ennek fényében támasszuk alá döntéseinket dokumentumokkal, amelyek igazolják majd jó szándékunkat egy lehetséges negatív forgatókönyv esetén is. Ahogy az is fontos, hogy milyen „tőkerendezési” megoldásokat valósítunk meg, ha bármilyen valószínűséggel is, de felmerül egy végelszámolás lehetősége.
Ugyanis a fenti eset alapján világos, hogy hiába telt el relatíve sok idő a konverzió és a végelszámolás eldöntése között, 1-2 év még nem elég ahhoz, hogy az adóhatóság ne kapcsolja össze a kettőt. Mivel manapság az energiaválság vagy akár még a járvány hatásai miatt is sokan kényszerülnek / kényszerülhetnek végelszámolásra, ezt ebből a szempontból is át kell gondolni.