A bizalmi vagyonkezelésben rögzített vagyonkezelési és kedvezményezetti kifizetési alapelvek gyakran egyáltalán nincsenek összhangban a társasági szerződések rendelkezéseivel.
A társasági jog jelenlegi rendszere számos lehetőséget ad az alapítóknak a családi vállalkozási jelleg megőrzésére. A bizalmi vagyonkezelési okiratokban gyakran megjelenik a szándék, hogy a vállalkozást ne értékesítsék, azonban ugyanez a tilalom nem kerül be a társasági dokumentumokba például oly módon, hogy az értékesítés a társaság taggyűlésének/alapítójának jóváhagyásához kötött, és a jóváhagyás nem adható meg a családon kívüli személyek tulajdonszerzése esetén.
Tapasztalatunk szerint nem élnek a vállalkozók olyan eszközökkel sem, amelyek megakadályozzák, hogy a későbbi generációknál házassági közös vagyon része legyen a dinasztiáknak szánt családi vállalkozás. Pedig a társasági szerződésekben kizárhatók ezen személyek tulajdonszerzései is.
Kizárható az is, hogy öröklés útján szerezzen olyan személy tulajdonjogot a vállalkozásban, akit nem szeretne az alapító. Így például megváltási jogot lehet felvenni a társasági szerződésekben nem kívánt személy öröklési ágon történő bejöveteléhez.
Amikor mindezt végig gondoljuk, célszerű olyan szabályokat is rendezni a későbbi viták elkerülése érdekében, mint például hogy hogyan értékeljük a vállalkozást. Rögzíthetjük az alkalmazandó vállalatértékelési módszereket, vagy meghatározhatjuk a szakértőket.
Fontos kitérni arra is, hogy milyen fizetési ütemezésben lesz jogosult megkapni a kiváltandó személy a „jussát”, ennek hiányában ugyanis joga lenne azonnali fizetési kötelezettséget érvényesíteni, amely adott esetben ellehetetlenítheti a megváltást. Egy hosszabb részletfizetés viszont segítheti az eredeti „egyben tartási” szándék megvalósulását.
Bár az MNB gyakorlata finomodik, a bírói gyakorlat még teljes egészében hiányzik
Végül, de nem utolsó sorban a konstrukció jogi környezete sem teljesen kialakult még. A felügyeleti és a bírói gyakorlatnak is ki kell még kristályosodnia számos szakmai kérdésben, ezért fokozott óvatosság és körültekintés indokolt a létrehozatal és a működés során. Nem olyan régen derült ki ugyanis, hogy az egyik bizalmi vagyonkezeléssel üzletszerűen foglalkozó piacvezető vállalkozás befejezi magyarországi tevékenységét, mert alapítói és az MNB között jogvita keletkezett. Ez elbizonytalanította azokat is, akik nem üzletszerű módon látják el ezt a tevékenységet, hanem csak egyedi családi vagyonkezelést hoztak létre tavaly.
***
Összefoglalva tehát a cikksorozatunkban tárgyalt tanulságokat, a bizalmi vagyonkezelési és családi vagyonkezelő alapítványok csak rendszerszemléletben működtethetők. Összhangra van szükség a család, az öröklési szabályok, a végrendeletek, házassági vagyonjogi szerződések és nem utolsó sorban a társasági szerződések között. Mindezeket kell egységbe állítani az adózási előnyökkel. Ezen összhang hiányában a meglévő rendszerek óriási kockázatokat és jogviták százait hordozzák magukban, és maga a bizalmi vagyonkezelési konstrukció is lejáratódhat, ami sajnálatos volna, hiszen egyébként rendkívül korszerű és jó eszköz.
Nem szabad tehát hátradőlniük azoknak, akik tavaly gyorsan hoztak létre ilyen konstrukciókat, hanem el kell végezniük az összehangolási munkát. Új alapítás előtt pedig érdemes olyan csapathoz fordulni amely nemcsak a bizalmi vagyonkezelés, hanem az öröklés, társasági jog, házastársi vagyonjog és az adózás világában is magas szintű és rendszerszemléletű tanácsadást nyújt.