Az elmúlt időszak járványügyi megszorításai miatt egyre nagyobb teret nyert a digitalizáció és az online tér. Felgyorsultak azok a folyamatok, amelyek révén egyre inkább elszakadunk a papíralapú világától. Ennek egyenes következménye, hogy ma már lehetőségünk van a jogokat-kötelezettségeket elektronikus kódba öntött formában rögzíteni, melyben segítségünkre van az elektronikus aláírás.

A napokban több hírportálon is megjelent: a home office bizonyos feltételek mellett akár telephelyet hoz létre, amely után iparűzési adót kell bevallani és fizetni. Több vállalkozó is a szívéhez kaphatott: újabb adminisztrációs lavina, amibe, ha nem vigyáz, belefulladhat.

Az utóbbi időben a hatósági jogalkalmazásban változás tapasztalható, a magyar adóhatóság elkezdett közeledni az uniós joggyakorlathoz. A több adóellenőrzés után született határozat kimondja, hogy az adólevonási jogot elvitatni csak olyan esetben lehetséges, ha objektív tények alapján bizonyítható, hogy az adóelvonási jog gyakorlásával érintett számlabefogadó nem úgy járt el, ahogy az adott helyzetben elvárható, illetve tudott vagy tudnia kellett arról, hogy az adott ügylet révén adókijátszásban vesz részt. Természetesen a mostani bejegyzésünkben csak a konkrét ügyekben hozott hatósági határozatok sommás megjegyzéseit foglaljuk össze, melyekkel szeretnénk felvillantani a legújabb trendet a hatósági joggyakorlat változását igazolva.

Ügyfélkapu, cégkapu, e-beszámolók, e-cégjegyzékek, eSZJA, e-bevallások, összesítő jelentések, online pénztárgépek, valós idejű számlaadat-szolgáltatás, VIES, EKAER és még sorolhatnánk az elektronikus adattovábbítás és az adatok különböző típusait. Ezekből áll össze a magyar adózási „big data”.