Cikkünkben egy közismert, az Európai Unió Bíróságát is megjárt áfacsalási ügyet (Mecsek Gabona C 273/11. sz. ügy) vizsgálunk meg abból a szempontból, hogy elkerülhette volna-e a cég, hogy áfacsalásba keveredjen, ha az ügylet időpontjában már létezett volna az EKÁER; illetve ha már belekeveredett, vajon jóhiszeműségét alátámasztva az EKÁER rendszer megvédte volna-e őt a káros adókövetkezményektől. Ugyanis a Magyarországról az EU-ba irányuló termékmozgások során, amikor a külföldi vevő szervezi a fuvart (EXW)  akár a jóhiszemű, egyébként jogkövető adózók is csalás áldozatává válhatnak. Így kellő gondosság és megfelelő alátámasztó dokumentáció hiányában kénytelenek megfizetni az adócsalók számláját: az elmaradt áfát, az adóbírságot és a késedelmi kamatot.

Ahogy arról már korábbi cikkünkben is írtunk, 2015. január 1-jétől egyáltalán nem lehet áfa-szempontból fontos árut mozgatni a NAV tudta nélkül, mert bevezetik az Elektronikus Közúti Áruforgalom Ellenőrző Rendszert, röviden EKAER-t. Annak ellenére, hogy a jogalkotók nagyon kevés időt hagytak a felkészülésre, a bejelentés elmulasztása komoly bírsággal járhat. A növekvő adminisztrációs teher mellett azonban pénzügyi többletteherrel is szembesülni fognak az érintett vállalkozások. Bizonyos termékkörben ugyanis előző kéthavi nettó forgalom 15%-át kitevő biztosítékot is kell adniuk a cégeknek, amely nagyobb, mint a egyhavi fizetendő áfa összege.

A 2015-től hatályba lépő új szabályoknak: az ügyvezetés egyezőségével kapcsolatos fogalom bevezetésének köszönhetően az eddiginél szélesebb kör számíthat a kapcsolt vállalkozások közötti tranzakciókra vonatkozó adminisztrációs kötelezettségekre és vizsgálatokra. A módosítások iránya megfelel az eddigi tendenciáknak, hiszen a NAV évről évre szigorúbban vizsgálata a vállalatcsoportok egymás között alkalmazott árait. Ennek köszönhetően 2011-ben még csak 18 milliárd forint volt a transzferár-ellenőrzések során feltárt adóhiány, 2013-ban ez a szám már meghaladta 33 milliárd forintot.

2014. július 4-én az Országgyűlés elfogadta a frissen bevezetett reklámadó-törvény módosításait. Ennek értelmében a közösségi médiában, kereső oldalakon elhelyezett hirdetések adókötelezettsége havi 2,5 milliós költés felett átszáll a megrendelőre, ha az adófizetésre kötelezett cég nem nyilatkozik arról, hogy befizeti az adót. Nemcsak emiatt válhat azonban gyakorlatilag minden vállalkozás a reklámadó alanyává, hanem azért is, mert az úgy nevezett saját célú reklám, azaz az önreklám is adóköteles. Ráadásul a törvény szövege olyan sok kérdést vet föl, és hagy nyitva, hogy bizony nincs egyszerű dolguk a cégeknek, akiknek augusztus 21-ig fel kell mérniük, hogy pontosan milyen tevékenységük és azoknak mekkora költsége tartozik a törvény hatálya alá.

2014. július 1-jével lépett hatályba a 23/2014. (VI.30.) NGM rendelet, mely hatályon kívül helyezte a számla és nyugta adóigazgatási azonosításáról, valamint az elektronikus formában megőrzött számlák adóhatósági ellenőrzéséről szóló 24/1995. PM rendeletet. Új számlázó program vagy az online számlázási szolgáltatás vásárlása esetén a 2014. október 1-jétől hatályos rendelkezés szerint az adóalany köteles 30 napon belül bejelenteni az adóhatósághoz a számlázó program főbb adatait. A korábban beszerzett és még használatban lévő számlázó programok esetén a fenti adatokat 2014. november 15-ig terheli bejelentési kötelezettség.

2014. július 1-jével lép életbe a környezetvédelmi termékdíjra vonatkozó 2013 végén elfogadott módosítások utolsó, 3. csomagja. Két új jogintézmény jelenik meg a termékdíj törvényben: az ipari és a kereskedelmi termékdíj-raktár, valamint változnak az átvállalásokhoz kapcsolódó szerződések hatályba lépésének feltételei is.

2014. május 31-e a bevallási határideje az úgy nevezett élelmiszerlánc-felügyeleti díjnak. A megnevezés csalóka lehet, hiszen a felügyeleti díj alanyai nem csupán az „élelmiszerláncok”, a jogszabály hatálya ennél sokkal több személyre, vállalkozásra kiterjed. Például az élelmiszer-nagykereskedelmi vállalkozásoknak, de kisebb élelmiszerboltoknak, cukrászdáknak vagy éttermeknek is be kell vallaniuk és fizetniük kell ezt a díjat.

2014. április 1-jén módosult a környezetvédelmi termékdíj törvény. „A csekély mennyiségű csomagolást forgalomba hozó vagy saját célra felhasználó kötelezett” fogalmát felváltotta „a csekély mennyiségű kibocsátó”. Azoknak a cégeknek, akik ebbe a kategóriába tartoznak, április 20-áig kell bejelentkezniük az adóhatóságnál.

A hazai transzferár dokumentációs kötelezettség Európa talán legszigorúbb, legnagyobb bírsággal fenyegető szabály rendszere. A bevezetés óta többször módosított dokumentációs szabályok pedig még bonyolultabbá teszik a megfelelést, a helyes dokumentáció elkészítését. Hiszen, az hogy a mai szabályok szerint egy az adott évben nettó 50 millió forintos összeghatár alatti ügyletet már nem kell dokumentálni, nem jelenti azt, hogy a korábbi évek hiányzó transzferár dokumentációjáért az adóhatóság ne szabhatna ki akár ügyletenként és évenként 2 millió forint mulasztási bírságot.

Nézzünk hát egy gyakorlati példát, erre az összetett és sokat változó szabály rendszerre.

Tapasztalataink szerint a szokásos piaci ár meghatározásával összefüggő nyilvántartási kötelezettség teljesítése számos gyakorlati nehézséget okoz, hiszen a szabályozás jelentős bizonytalanságot hagy az adózók számára. Mivel az elkövetett hibák vagy hiányosságok, a hiba súlyától függően akár 2 millió forintos mulasztási bírságot is jelenthetnek nyilvántartásonként, amely a későbbi eljárásokban többszöröződhet, jelen blog bejegyzésünkben a transzferár nyilvántartásokban elkövethető, jellemző hibákat mutatjuk be.