A vállalkozások éves adóbevallási és -fizetési kötelezettségeiket május 31-éig teljesítik. Ekkor kell bevallani és fizetni a társasági adót, a helyi iparűzési adót, az innovációs járulékot és például a kevesek által ismert élelmiszerlánc-felügyeleti díjat. Cikkünkben a helyi iparűzési adó bevallással kapcsolatos nehézségekkel foglalkozunk.
Bár a helyi iparűzési adót (HIPA) a kisadók közé sorolják, valójában sok esetben a társasági adónál nagyobb megterhelést jelent a vállalkozásoknak, hiszen ezt az adót az árrés után kell megfizetni. Az adóalap ugyanis a nettó árbevétel csökkentve az anyagköltséggel, az alvállalkozói teljesítésekkel, az eladott áruk bekerülési értékével (ELÁBÉ) és a közvetített szolgáltatások értékével, valamint a K+F adóévben elszámolt közvetlen költségével. Csökkentő tételként nem vehetők figyelembe a vállalkozási tevékenységhez kapcsolódó egyéb költségek, mint például a kereskedelemhez szorosan kapcsolódó szállítási és egyéb díjak, a tevékenység során felmerült bérköltségek vagy éppen a marketing kiadások.
Ráadásul az elmúlt évben jelentős jogszabályváltozás is érintette ezt az adónemet: az új szabályok szerint ugyanis az ELÁBÉ-t és a közvetített szolgáltatások együttes értékét már csak sávosan lehet levonni. A kapcsolt vállalkozások adóalapját (ha az ELÁBÉ és a közvetített szolgáltatások együttes összege a nettó árbevétel 50%-át meghaladja) össze kell vonni, az adóalap kalkulációt az együttes adatokra elvégezni, majd az árbevétel arányában felosztani.
A sávos levonás ugyan nem okoz problémát az 500 millió Ft árbevétel alatti cégeknek, a nagyobb, ráadásul csoportban működő vállalatok azonban egy igen bonyolult számítási módszerrel szembesülnek. E fölött ugyanis a sávokba osztott árbevétellel arányos ráfordításrészt csak akkor és csak olyan mértékben engedi levonni az új szabályozás, ha és amíg ez az összeg nem haladja meg a sávba jutó nettó árbevétel meghatározott arányát. Ez az arány 500 millió – 20 milliárd Ft között 85%, 20-80 milliárd Ft között 75%, e felett pedig 70%. A sávok alkalmazása nem jelent automatikusan levonási korlátot nagyobb árbevétel esetén, de feltételez egy egészséges árbevétel-ráfordítás arányt. Az új szabály leginkább azokat a cégeket bünteti, ahol a bevételek és ráfordítások aránya eltér ettől a feltételezett egészséges aránytól.
Ráadásul az, hogy a vállalatcsoport árbevételét összevontan kell kezelni kétszeresen is kedvezőtlen lehet. Egyrészt a levonási korlátozástól mentes legalsó sávba eső 500 millió Ft-os nettó árbevételt nem külön-külön, hanem együttesen, csak egyszer vehetik figyelembe; másrészt a cégcsoport összesített árbevételei magasabb sávba is tolhatják őket, mint külön-külön lennének, ezzel is csökkentve a levonható ráfordítások és így növelve az adóalap és az adó összegét.
A legnagyobb hibalehetőséget mindenképpen ez a bonyolult, sávos levonás rejti magában, melyet érdemes adótanácsadóval ellenőriztetni. Az adóalap-számítás során további nehézséget okoz a nettó árbevétel és a közvetített szolgáltatások meghatározása is, mert a HIPA vonatkozásában a számviteltől eltérő szabályokat, többlet feltételeket kell alkalmazni.
Bár az adóalap meghatározása cégszinten központilag történik, a HIPA-t közvetlenül az önkormányzatok felé kell bevallani és befizetni, ahol az adókulcs a törvény adta keretek között önkormányzatonként változhat, de maximum 2% lehet. Ezáltal a vállalkozás adóalapját meg kell osztani minden olyan önkormányzat között, ahol az a tevékenységét végzi.
Választhat a vállalkozás, ha a tárgyévet megelőző teljes adóévben a HIPA adóalapja nem haladta meg a 100 millió forintot, hogy adott évi adóalapját az egyes településeken dolgozók személyi jellegű ráfordításaival arányosan vagy az ott folytatott tevékenységhez kapcsolódó saját tulajdonú, bérelt vagy lízingelt tárgyi eszközök ún. eszközértéke alapján osztja meg az önkormányzatok között. Arra is van lehetősége, hogy e kettőt kombináló vegyes módszert alkalmazza. Azok a cégek azonban, akinek a tárgyévet megelőző teljes adóévben a HIPA adóalapjuk meghaladta a 100 millió forintot, csak a vegyes módszert alkalmazhatják. Ez azt jelenti, hogy az adóalap olyan hányadát kell a személyi jellegű ráfordítás arányában megosztani, amilyen arányt a személyi jellegű ráfordítások összege képvisel a személyi jellegű ráfordítás és eszközérték együttes összegén belül. A fennmaradó adóalap-részre az eszközérték arányos megosztás módszerét kell alkalmazni.
Ráadásul speciális adóalap megosztási szabályok vonatkoznak a villamos energia és földgáz egyetemes szolgáltatókra, kereskedőkre és elosztókra, az építőipari vállalkozásokra és a távközlési tevékenységet végzőkre. Nekik a működési jellemzőiktől pl. az építőiparban a településen elért bevételektől vagy a távközlési szektorban a vezetékes és vezeték nélküli szolgáltatásra előfizetők számától függően kell HIPA alapjukat az önkormányzatok között megosztaniuk.
Bár az adóalap megosztás módszere nem új, a tapasztalatok azt mutatják, hogy ennek elvégzését is érdemes adótanácsadó szakemberre bízni. És végül, de nem utolsó sorban bonyolítja a helyzetet, hogy a számításokat kerekítés általános szabályai alapulvételével, hat tizedesjegy pontossággal kell elvégezni.
