Egy cég döntéseinél az egyik legfontosabb szempont, hogy mi az, amivel költséget csökkent, vagy profitot növel. Ebből a szempontból vált aktuálissá a céges biztosítások/megtakarítások vizsgálata is. Korábban ugyanis rengeteg ilyen szerződést kötöttek a cégek a vezetőikre, mivel 2017-ig adómentesek voltak az ilyen jellegű tételek. 2018-ra viszont egyes meghatározott juttatásként kellett már fizetni utánuk, 2019-től pedig már teljes bérnek fognak minősülni.
Cikksorozatunk első részében az úgy nevezett unit-linked biztosítások adózási, könyvelési kérdéseit tekintjük át.
Unit-linked biztosítások: A befektetési egységekhez kötött életbiztosítás (unit-linked life insurance), az ügyfelek számára nyújtott vegyes életbiztosítási szolgáltatásokat a befektetési lehetőségekkel kombinálja. Ez utóbbiakat befektetési alapokon keresztül teszi, amelyekbe a biztosító a szerződő választása szerint fekteti a befizetett díjakat. Az életbiztosítás lejártakor esedékes kifizetés összege a felhasznált alapok hozamától függ.
Mit jelentenek a fent említett változások a unit-linked biztosításokkal kapcsolatos könyvelési, adózási gyakorlatban?
Könyvelés
Követelésként nyilvántartott szerződések
A 2017 előtti szerződéseket a cégek nagyrészt biztosítóval szembeni követelésként tartották nyilván, mivel adómentesek voltak. A törvényi változások miatt viszont a szerződés kifizetése esetén, mivel végleges vagyonvesztés történik, át kell sorolni a személyi jellegű ráfordításokhoz. Ezután pedig egy összegben meg kell fizetni az eddig felmerült összes járulékot. Az, hogy ki fizeti meg ezt a költséget megegyezés kérdése a cég és a cégvezető között. Fontos: a nem adózott biztosítási díj a magánszemélynél munkaviszonyból származó jövedelemnek minősül.
Személyi jellegű ráfordításként nyilvántartott szerződések
Ha a cég alapból a személyi jellegű ráfordításokon tartja nyilván a szerződést és 2018-tól a díjfizetés gyakoriságának megfelelően fizeti a járulékot. Ebben az esetben 2019-től két lehetőség van:
- A cég megosztja a munkavállalóval a járulék terhét. A munkavállalói tételt, magánszeméllyel szembeni követelésként kell nyilvántartásba venni. A cég kifizeti, a következő hónapban pedig levonja a munkavállaló nettó béréből a munkavállaló járulékát.
- A cég teljes egészében fizeti a terheket. A cég munkaviszonyból származó jövedelemként vallja be, és ez után fizeti meg a közterheket, és vonja le az személyi jövedelemadót és az egyéni járulékokat.
Adó-és járulékfizetés
2017
A 2017-es befizetések még adómentesek voltak. Szerencsésebb, akinek éves kifizetésű szerződése volt, mivel a 2017 októberében befizetett éves díj (2018 októberéig) még teljes egészében adómentes volt. Míg, a negyedéves szerződések esetén csak az első negyedév volt adómentes, a maradék három negyedév már 2018 szabályai szerint adózott.
2018
A 2018-as befizetésekre 40,71% (a 15% szja és a 19,5% eho alapja a díj, mint jövedelem 1,18-szorosa) adó- és járulékterhet kellett megfizetni, amennyiben a cég egyes juttatások szerint adózott róla.
2019
A szerződés 2019-től bérkifizetésnek fog minősülni. Azzal kapcsolatban, hogy a cég bruttó, vagy nettónak tekinti-e a szerződés díját 2019-től az adótörvény nem ír elő kötelezően alkalmazandó szabályt, az eljárás kizárólag a cég döntésétől függ.
Kalkuláció 10.000 Ft-os biztosítási díjra:
1. bruttó bérként kezelik
munkáltatói teher: 21% (19,5% SZOCHO + 1,5% szakképzési hozzájárulás) 2.100 Ft
munkavállalói teher: 33,5% (15% szja + 18,5% járulékok) 3.350 Ft
Biztosítási díjra vetített összes adó 54,5%, 5.450 Ft
Ebben az esetben a cég saját nevében befizeti a 21%-ot. A munkavállalót terhelő 33,5%-ot szintén a cég fizetni meg az adóhatóságnak a magánszemély helyett, azonban ez utóbbit, a már korábbiakban említett módon a magánszeméllyel szembeni követelésként veszi nyilvántartásba, és a következő havi kifizetendő nettó béréből vonja le. Technikailag a bérpapíron a magánszemély következő havi bruttó béréből levonandó adóelőleghez és egyéni járulék összegéhez hozzáadja.
2. nettó bérként kezelik
10.000 Ft nettó „felbruttósítva” 10.000 Ft/0,665=15.038 Ft
munkáltatói teher: (21% x 15.038 Ft) 3.158 Ft
munkavállalói teher: (33,5% x 15.038 Ft) 5.038 Ft
Biztosítási díjra vetített összes adó 81,95%, 8.195 Ft
Ebben az esetben a biztosítás teljes adó- és járulék terhét a cég viseli. A jogszabály alapján a munkavállalót terhelő 33,5%-ot felbruttósítják, mintha ennyivel több nettó jövedelmet kapott volna, ennek adóterhét szintén a cég fizetni.
Mit kell figyelembe venni a cégnek és a vezetőknek, ha továbbra is szeretnék folytatni az ilyen jellegű kifizetéseket?
A unit-linked biztosítások biztosítás/megtakarítás szerkezetéből adódik, hogy ezek a szerződések hosszú távra szólnak, így a megtérülés is hosszú távon realizálódik. Ennek a legfontosabb tényezője, hogy a biztosító társaságok az első 2-3 évben vonják le előre a nagyobb költségeket. Kalkulációk szerint ezért 5 éven belül egyáltalán nem érdemes kivenni őket, a leginkább alkalmas első időpont a 10 éves futamidő után jelentkezik. Ezzel szemben áll a megnövekedett járulékteher, amivel a cégnek és a vezetőknek kalkulálnia kell.
Milyen lehetőségei vannak a cégnek és a vezetőknek? (Pl.: 7 éve létező szerződés esetén)
- Egy hosszabb távú szerződésnél a cégvezető átveheti a szerződői jogosultságot, ha a cég nem kívánja tovább fizetni a megtakarítást. Ebben az esetben a szerződő fél a cég helyett a cégvezető lesz, miután megegyezés alapján megfizette (cég, vagy cégvezető) a járulékokat. Ezután már magánszemélyként fizeti a díjat 3 évig, majd 10 év után már érdemes lesz kivennie.
- A cég nettó kifizetésnek tekinti a biztosítási díjat, és hajlandó megfizetni a magasabb járulékokat a maradék 3 évre.
- A cég bruttó kifizetésnek tekinti a biztosítási díjat, és megosztja a járulékterhet a dolgozóval a maradék 3 évre.
- Előre utalással még 2018-ban megfizetik a hátralévő futamidőre jutó biztosítási díjakat abban a reményben, hogy az alacsonyabb adóteher vonatkozik rá. A unit-linked biztosítási számlákhoz ugyanis korábban tartozott egy eseti számla, amire nagyobb összeget is lehetett utalni, és a későbbiek során erről automatikusan vonták le a rendszeres díjat.
Megjegyezzük azonban, hogy ezen lehetőség alkalmazása meglehetősen bizonytalan és kockázatos. Bár a jogszabályban, illetve az eddig megjelent vonatkozó hatósági értelmezések között nincs olyan kifejezett rendelkezés, amely ismételten megadóztatná a rendszeres díjjá átkönyvelt, korábban egyes meghatározott juttatásként kezelt eseti díjat. Ugyanakkor lehetséges, hogy az adóhatóság ezt az eljárást joggal való visszaélésnek, a rendeltetésszerű joggyakorlás megsértésének tekinti majd. Ilyen esetben, javasoljuk, hogy mindenképpen forduljanak adótanácsadóhoz, akinek a segítségével hivatalosan is tisztázható a kérdés.
