Ahogy korábbi cikkünkben már bemutattuk a közelmúltban több társadalombiztosításra vonatkozó szabály megváltozott. Ez a vállalkozókat és a megbízási jogviszonyt is érintette.

Attól függően, hogy a társas vállalkozó főtevékenysége középfokú végzettséget igényel-e vagy sem, 2020. július 1-től főállású társas vállalkozókat az alábbi közteher-fizetési kötelezettségek terhelik:

• szociális hozzájárulási adó 15,5%, melynek alapja a minimálbér/garantált bérminimum 112,5%-a;
• szakképzési hozzájárulás 1,5%, melynek alapja a minimálbér/garantált bérminimum 112,5%-a;
• társadalombiztosítási járulék 18,5%, melynek alapja a minimálbér/garantált bérminimum 100%-a;
• személyi jövedelemadó (szja) 15%, ami csak kivét után fizetendő.

Ha a társas vállalkozó nem vesz fel díjazást, nincs szja fizetési kötelezettsége sem. Ez egyúttal azt is eredményezi, hogy a társas vállalkozónak nem keletkezik e tekintetben bevallandó jövedelme, így erre adókedvezményt sem tud érvényesíteni. Természetesen a társas vállalkozók járulékfizetési kötelezettsége függ az egyéb jogállásuktól, biztosítási jogviszonyuktól, továbbá attól is, hogy részesülnek-e például gyermekek után járó ellátásban, vagy saját jogú nyugdíjban.

Egyéni vállalkozók közterhei megegyeznek a társas vállalkozókéval, azzal a különbséggel, hogy egyéni vállalkozó nem fizet szakképzési hozzájárulást.

Az egyidejűleg több vállalkozásban tevékenységet végzőkre vonatkozó szabályrendszer változatlan.

A nyugdíjas vállalkozó mentesül a járulékfizetés alól.

Megbízási jogviszonyban állók járulékfizetési kötelezettsége 17%-ról 18,5%-ra nő. Ezért álláskeresési támogatásra szereznek jogosultságot, a megbízási jogviszony időtartama beleszámít az álláskeresési támogatás jogosulti idejébe.