Az áruk szabad mozgása, a globalizáció eredményeként a magyar cégek sokszor értékesítenek terméket az Európai Unió más tagállamaiba. Bizonyos feltételek mellett a közösségen belüli termékértékesítések adómentesek lehetnek a magyar áfatörvény értelmében, összhangban az EU áfa irányelvvel. Az adómentesség egyik feltétele, hogy a termék kiszállítása más tagállamba megtörténjen, amit igazolni is tudni kell egy esetleges adóellenőrzés során. E cikkben kizárólag a kiszállítás igazolásával foglalkozunk, az adómentes közösségen belüli termékértékesítés egyéb feltételeit nem vizsgáljuk.

Uniós vélelem a kiszállítások igazolására

Jóllehet az áfatörvény nevesíti a kiszállításra vonatkozó igazolási kötelezettséget, ennek konkrét módját nem határozza meg egyértelműen. Korábban az uniós jogszabályokban sem találhattunk erre vonatkozó rendelkezést, így a tagállamonként eltérő gyakorlat jogbizonytalanságot eredményezett. Ennek kiküszöbölése érdekében az Európai Unió Tanácsa az áfa végrehajtási rendeletet új szabályozással egészítette ki. Ezt 2020. január 1. napját követően kell alkalmazni a tagállamokban, mégpedig közvetlenül és kötelezően, vagyis nálunk is ez érvényes. A szabályozás értelmében a végrehajtási rendeletben felsorolt dokumentumok megléte esetén vélelmezni kell, hogy a terméket egy másik tagállamba adták fel, szállították ki. A vélelem a gyakorlatban azt jelenti, hogy az érintett adóhatóság nem kérhet további bizonyítékot a kiszállítás igazolására, azt az esetet leszámítva, ha meg tudja cáfolni a bizonyítékokat.

A dokumentumok pontos meghatározása csupán megkönnyíti a tények alátámasztását, de hiányuk továbbra sem jelenti, hogy a kiszállítás nem igazolható más módon.

Milyen dokumentumokat kell elfogadnia az adóhatóságnak?

A dokumentumokat az előírás két nagy csoportja osztja:

A kiszállítást közvetlenül igazoló dokumentumok

A termékek feladására vagy fuvarozására vonatkozó dokumentumok, mint például:

• aláírt CMR-dokumentum vagy CMR-fuvarlevél
• hajóraklevél
• légi teherszállítási számla
• az áru fuvarozója által kiállított számla.

A kiszállítást közvetetten igazoló dokumentumok

• A termékek feladására vagy fuvarozására vonatkozó biztosítási kötvény vagy a termékek feladásának vagy fuvarozásának kifizetését igazoló banki dokumentumok.
• Közjogi hatóság, például közjegyző által kiállított közokirat, amely igazolja a termékek rendeltetési tagállamba való megérkezését.
• A rendeltetési tagállamban a raktár üzemeltetője által kiállított átvételi elismervény, amely igazolja a termékeknek az adott tagállamban való tárolását.

Milyen kombinációban számítanak bizonyító erejűnek ezek a dokumentumok?

Hogy milyen dokumentumokkal lehet kétséget kizáróan igazolni, hogy megtörtént a szállítás attól is függ, hogy ki végzi / végezteti el azt.

Amennyiben a kiszállítás az eladó által vagy nevében történik meg, úgy az eladónak a vélelem fennállásához rendelkeznie kell:

• az első csoportban említett legalább két, egymásnak nem ellentmondó a kiszállítást közvetlenül igazoló dokumentációs bizonyítékkal, amelyet két különböző, egymástól, valamint az eladótól és a vevőtől is független fél állított ki; vagy
• az első és a második csoportban felsorolt bizonyítékok közül eggyel-eggyel, azaz egy a kiszállítást közvetlenül és egy közvetetten igazoló dokumentummal.

Ha a kiszállítást a vevő végzi, akkor fentieken túl az eladónak rendelkeznie kell a vevő nyilatkozatával, miszerint elismeri, hogy az árut ő maga vagy a nevében eljáró személy szállította / adta fel valamely más tagállamba. A nyilatkozatnak tartalmaznia kell:

• a kiállítás dátumát
• a vevő nevét és címét
• az áru mennyiségét és jellegét
• az áru megérkezésének idejét és helyét
• a terméket a vevő nevében átvevő személy személyazonosságát.

A vevő nyilatkozatát az értékesítést követő hónap 10. napig kell az eladónak megkapnia.

Megdönthető a dokumentumok bizonyító ereje?

A fenti dokumentumokkal megfelelően alátámasztott vélelem tehát azt jelenti, hogy azokat a kiszállítás igazolására az adóhatóság a rendeletben meghatározott feltételek fennállása esetén köteles elfogadni, azaz más bizonyítékot nem kérhet, kivéve, ha a vélelmet megdönti.

A vélelem fennállásához azonban a bizonyítás érdekében egyértelmű kapcsolatnak kell fennállnia a dokumentumok és azon értékesítések között, amelyekre a mentesség vonatkozik. Így a dokumentumokból és a kapcsolódó egyéb iratokból pontosan beazonosítható módon ki kell derülnie, hogy azok mely közösségen belüli értékesítésekhez kapcsolódnak. Ilyen egyéb irat lehet például a szerződés vagy ügyfél megrendelése.

A rendelet ugyan nem fogalmazza meg kik a független felek, de az áfatörvény értelmező rendelkezése meghatározza a nem független felek definícióját. Ezt tehát inverz módon szintén alkalmazni kell a rendelkezésre álló dokumentáció megfelelőségének vizsgálata során.

Kiemelt figyelmet kell fordítani továbbá a láncértékesítésekre, amikor ugyanazon terméket többször értékesítik oly módon, hogy az áru az első eladótól közvetlenül az utolsó vevőhöz kerül és a feladás, illetve érkezés tagállama eltérő. A láncügyletek során ugyanis csak egyetlen értékesítés lehet adómentes, mégpedig az, amelyhez a fuvarozás köthető. A láncügyletek megítélésekor ugyanakkor a közbenső szereplő a szállításban részt vehet vevőként és eladóként is és a betöltött pozíciója alapján, így eltérő bizonyítékokra lehet szüksége. Figyelembe kell venni azt is, hogy a közbenső szereplő alapvetően vevői pozíciót tölt be, kivéve, ha rendelkezik adószámmal az eladó országában, és azt meg is adja az eladónak. Amennyiben a közbenső szereplő vevőként jár el és a részére történő értékesítés az adómentes értékesítés, úgy a fentiekben említett írásbeli nyilatkozatot kell tennie az eladó felé. Abban az esetben viszont, ha eladóként jár el, tehát a szállítást is eladóként végezi, akkor az általa teljesített értékesítés lesz az adómentes értékesítés, ezért itt kell igazolni a kiszállítás tényét, így elegendő a fent felsorolt dokumentumok kombinációja, és nincs szükség vevői nyilatkozatra.

Ugyanakkor a középső szereplő eladói pozíciójának igazolásához nem elég feltétlenül az indulási országban érvényes adószám megadása. Az adóhatóság általában vizsgálja, hogy a szállításért ki a ténylegesen felelős, többek között az alábbi szempontok szerint:

• ki köt szerződést a fuvarozó céggel
• ki viseli a szállítás költségeit
• ki kommunikál a fuvarozóval, kinek van joga utasítást adni a fuvarozó társaságnak
• ki viseli a kárfelelősséget a szállítás során stb.

Igazolható-e a kiszállítás a fent felsorolt dokumentumok hiányában?

Amint már említettük, a fenti dokumentumok kombinációinak hiánya, nem jelenti azt, hogy az adómentesség fennállásához szükséges kiszállítás nem igazolható. E tekintetben a NAV honlapján is megjelent, fenti részleteket összefoglaló tájékoztató hangsúlyozza, hogy továbbra is irányadóak a korábban elfogadott igazolási módozatok, így például ha az eladó saját eszközeivel szállítja a termékeket, akkor a saját menetlevele, cégen belüli írásbeli felszólítása a szállításra, a vevő teljesítési igazolása, útnyilvántartás, külföldi tankolás bizonylata, autóút díj stb. vagy ha harmadik fél viszi ki a termékeket az országból akkor elegendőek olyan egyéb dokumentumok, mint a független fuvarozó cégek menetlevelei, sofőr áruszállításra vonatkozó nyilatkozata, a TIR-engedéllyel rendelkező tehergépkocsi GPS rendszerben rögzített, az internetről letölthető és kinyomtatható útvonala, a fuvareszközre kivetett más országbeli különböző adók megfizetését igazoló egyéb dokumentumok, stb.

Vannak-e egyéb figyelembeveendő szabályok?

Az áfabevallás mellett mindenképp megfelelően ki kell tölteni az összesítő nyilatkozatot is (A60-as nyomtatvány). Mindemellett bármely bizonyítékra vonatkozóan tekintettel kell lenni az egyéb eljárási szabályokara, mint hogy a fent említett dokumentumokat a törvényes elévülési időn belül meg kell őrizni. Az elévülési idő pedig az adott adóbevallás esedékességének naptári évét követő 5 év (gyakorlatilag a számítási módszer miatt 6 év).

Milyen jogkövetkezményekkel kell számolni, ha az adómentesség alapjául szolgáló szállítást nem tudják igazolni?

Az adómentesség elvitatásának súlyos anyagi következményei lehetnek: a megállapított adókülönbözet mellett adóbírság, valamint késedelmi pótlék is fizetendő. Az adóbírság általánosságban az adóhiány 50%-a, míg a késedelmi pótlék napi mértéke a mindenkori jegybanki alapkamat 5 százalékponttal növelt értékének 365-öd része, ami a mai napon évi 16,75% mértékű kamatot jelent! Ezért kell a közösségi értékesítések kiszállítását körültekintően dokumentálni, a bizonylatolási folyamatok jogszabályi megfelelőségét felülvizsgálni