A kapcsolt felek közötti ármeghatározás, azaz a transzferárazás már eleve magában rejti a káros nemzetközi jövedelemoptimalizálás veszélyét, de a kísértést ennek kihasználására a COVID tovább erősíti. „Hiszen bizonyos időszakban és gazdasági ágazatokban globálisan és számottevően csökkent a jövedelmezőség, vagyis ennek helyes megosztása a szokásos piaci ár elve alapján még fontosabbá, ugyanakkor még nehezebbé vált, és helyességét is szigorúbban vizsgálhatják a hatóságok.” – hangsúlyozza Fotiadi Ágnes, a LeitnerLeitner Transzferárazási Üzletágának vezetője, korábban a NAV Transzferár Ellenőrzési Osztályának vezetője. – „Ezért a vállalkozásoknak is figyelmesebben kell foglalkozniuk a transzferárazás adózási kockázatainak feltárásával és kezelésével az adóhatóságot megelőzve!”

Ugyan a 2020-as transzferár dokumentációk elkészítéséig még közel fél év van hátra, de egyáltalán nem korai ezzel foglalkozni, hiszen a koronavírus járvány hatására megváltozott a piaci környezet, és a jövedelmezőség, a transzferárak újragondolását teszi szükségessé. Mivel ez a helyzet számos buktatót is rejt magában, az üzleti döntésekhez is mélyebb elemzés szükséges, de fontos az ezeket alátámasztó dokumentumok gyűjtése is. Továbbá óva intünk mindenkit attól, hogy járványt mesterséges jövedelem átcsoportosításra használja fel, mert erre várhatóan minden érintett adóhatóság nagyon fog figyelni.

A LeitnerLeitner szakértői a Magyar Könyvvizsgálói Kamara tagjaként az Adó Online-on megjelent írásukban tekintették át a 2021-től módosuló adózást érintő jogszabályokat összefoglalva a nyári és az őszi adócsomagokat.

Miután tisztáztuk, hogy bérgyártásról vagy szerződéses gyártásról van szó, érdemes a tevékenység finanszírozására is vetni egy pillantást. Gyakran az anyacégen keresztül történő alapanyag- és az eszközbeszerzés finanszírozásához a szükséges forrást vállalatcsoporton belüli kölcsönnyújtással biztosítják. Fontos, hogy a kölcsön megtérítésekor alkalmazott pénzügyi műveletek sem tehetik a bérgyártó alvállalkozást veszteségessé, ezeknél is érvényesíteni kell ugyanis a szokásos piaci ár elvét, és az alkalmazott árfolyammal sem járhat kedvezőtlenebbül a gyártást végző partner.

A vállalatcsoporton belüli feladat-megosztási modellek másik típusesete a szerződéses gyártói modell. Cikksorozatunk második részében ezt elemezzük.

Gyakori eset, hogy nemzetközi vállalatok egyes részfeladataikat különböző országokban működő alvállalkozásaikhoz helyezik ki. És mivel saját tevékenységükre egy egységként gondolnak, nem tűnik számukra igazán lényegesnek, hogy hol mennyi nyereség keletkezik, hogy az alvállalkozás működése önmagában is méltányos mértékű profitot termel-e. Hiszen számukra a külföldi leányvállalat nem tűnik másnak, mint egy részleg a gyáron belül. Ezzel a megközelítéssel azonban hibát követnek el, hiszen mivel a leányvállalat jogilag egy különálló vállalkozás, elvárható, hogy önmagában is nyereségre törekedjen, transzferárazási szempontból is így fogják vizsgálni, és ez alapján dől majd el, hogy kell-e esetleg utólag bírságot fizetnie egy rosszul kialakított modell miatt. Sőt még az is elképzelhető, hogy a helyesen megszabott jövedelmezőség társasági adó szempontból is előnyösebb lenne a vállaltcsoport számára.

A koronavírus járvány, a vele járó gazdasági problémák és a különböző mentőcsomagok teljesen megváltoztatták a korábbi piaci környezetet. A változásokat a transzferár-nyilvántartásoknak is pontosan kell tükrözniük. Különösen a naptári évtől eltérő üzleti évvel rendelkező vállalkozások számára jelent ez azonnali és nagy körültekintést érdemlő feladatot. Náluk már most szükséges lehet a szokásos piaci jövedelmezőségük meghatározásánál a világjárvány hatásának a számszerűsítése.

Mint számos másik határidő esetében a határokon átnyúló adótervezési konstrukciókra vonatkozó adatszolgáltatási kötelezettség teljesítésében is haladékot kaptak az érintettek a koronavírus járványra való tekintettel. Ugyanakkor mivel az új szabályok 2020. július 1-jén hatályba léptek, és az év második felében létrejövő konstrukciókra még akkor is vonatkoznak, ha csak januártól kell ténylegesen adatot szolgáltatni ezekről, érdemes felkészülni a leendő feladatokra. Cikkünkben a NAV útmutatóját foglaljuk össze, mely kiegészíti a témában megjelent korábbi írásunkat.

A koronavírus járvány és a vele járó gazdasági problémák, illetve a különböző országok vagy nemzetközi szervezetek által biztosított sokféle mentőcsomagok a vállalatcsoportokat is érintik. Az egyes iparágak jelentős változáson esnek át, a vállalkozásoknak pedig alkalmazkodnak a megváltozott környezethez. A transzferár nyilvántartásoknak is tükrözniük kell a COVID-19 hatását a kapcsolt ügyletek gazdasági körülményeire, árazására.

A már működő társaságok esetében 2019. november 1-je és 2019. november 20-a között lehet bejelentést tenni arról, hogy azok a magyar kapcsolt vállalkozások, akik a feltételeknek megfelelnek, csoportos társasági adóalannyá válnak. Ennek feltételeit, mivel a lehetőség nem új, korábbi cikkünkben már részletesen bemutattuk.