Közeleg transzferár-dokumentációs kötelezettség teljesítésének határideje – idén már csak az éves szinten nettó 50 millió forintot meghaladó ügyletekről kell nyilvántartást készíteni

2014.03.25. 09:56 leitnerleitner

Számos céget érint a közelgő transzferár-dokumentációs határidő. A szokásos piaci árak nyilvántartásának
elkészítési határideje ugyanis megegyezik a társaságiadó-bevallás benyújtásának tényleges időpontjával. „A 2013-as évre vonatkozó transzferár-dokumentációs határidő tehát legkésőbb május 31-vel lejár. Azoknak a vállalkozásoknak azonban, amelyek hamarabb nyújtják be társasági adó bevallásukat, a transzferár-dokumentációt is előbb kell elkészíteniük.” – figyelmeztet Jancsa-Pék Judit, a LeitnerLeitner vezető tanács-adója.

A tanácsadó arra is felhívja a figyelmet, hogy a naptári éves adózók körében idén lehet először alkalmazni a tavaly júniusban (NGM 20/2013 (VI.18.)) bevezetett dokumentációs könnyítési szabályt. Nem kell ugyanis nyilvántartást készíteni az áfa nélkül számított 50 millió forint alatti cégcsoporton belüli tranzakciókról. Tavaly nyárig azonban a több éven át érvényben lévő szerződések esetén a szerződéskötés időpontjáig visszamenően az összes előző év teljesítésének összegét kumuláltan kellett figyelembe venni. Így elképzel-hető volt, hogy egy adott évben ugyan nem lépte át az ügylet az 50 milliós értékhatárt, de a korábbi évek teljesítései miatt, mégis kellett nyilvántartást vezetni. Az új szabály szerint most adóévenként külön-külön kell vizsgálni, hogy adott évben elérte-e a nettó 50 milliót a tranzakciók összege, és azokat a tranzakciókat, amelyek éves szinten nem érik el ezt az értékhatárt, nem kell dokumentálni. Üröm az örömben, hogy éppen a könnyítés következtében a nagyobb ügyletek és az árak adatbázisok segítségével történő alátámasztásának ellenőrzésére fokozott figyelem fog jutni.

Jelentősebb, szintén a könnyítés irányába ható tavaly nyáron érvénybe lépett módosítás még, hogy az ún. alacsony hozzáadott értékű csoporton belüli szolgáltatások kapcsán elfogadott haszonkulcs tartomány 3-7%-ról 3-10%-ra bővült. Ennek hatására a vállalkozások szélesebb körben készíthetnek egyszerűbb transzferár dokumentációt a csoporton belüli standardizált szolgáltatások kapcsán, mint amilyenek az IT szolgáltatások, az adminisztratív tevékenységek, a jogi, számviteli, fordítási és piackutatási területhez kapcsolódó szakmai szolgáltatások, az oktatási tevékenység és bizonyos szállítással, raktározással kapcsolatos logisztikai szolgáltatások.

A transzferárak a kapcsolt felek (jogi vagy természetes személyek, melyek közös többségi tulajdonossal vagy egymásban többségi tulajdonnal rendelkeznek) között alkalmazott árak. A transzferárazás pedig az ilyen cégek adminisztrációs kötelezettsége, mely az ellenőrzött ügyletekben érvényesített árak piaci szintjének vizsgálatát jelenti (azaz annak tesztje, hogy hasonló körülmények között független gazdasági szereplők is ezt az árat alkalmaznák-e), másrészt ennek dokumentálását, a nyilvántartási kötelezettséget is takarja.

„A szokásos piaci árak alkalmazásának kötelezettsége minden vállalkozásra nézve – kicsikre, nagyokra, nemzetköziekre, magyarokra – egyaránt kötelező, ha kapcsolt vállalkozásával üzletel, kereskedik, szolgáltatásokat, hitelt nyújt vagy kap, garanciát vállal stb.” – hívta fel a figyelmet a tanácsadó. Ugyanakkor nem kell mindenkinek nyilvántartást vezetnie: nem kell például a kisvállalkozásoknak, valamint tőzsdei ügylet vagy hatósági ár alkalmazása esetén. Továbbá a 2013. június 21-én hatályba lépett rendelkezés alapján nem kell dokumentációt készíteni azokról az ügyletekről, amelyek adott évben 50 millió Ft (áfa felszámítása nélküli szokásos piaci áron) alatt voltak.

A dokumentáció-készítési kötelezettség az adózót ellenőrzött ügyletenként terheli, és kiterjed az írásba foglalás nélkül, szóban, ráutaló magatartással megkötött szerződésekre is. A több éven át tartó ügyletek esetében a nyilvántartásokat évente felül kell vizsgálni.

A transzferárazás szabályainak betartására a hatóságok kiemelten figyelnek, hiszen a feleknek érdekében állhat az árak torzítása, a szokásos piaci ártól való eltérítése, amely miatt adóhiány keletkezhet az érintett államokban. Egy nemzetközi vállalatcsoport például megtehetné, hogy a belső kereskedelmében torzított árak alkalmazásával abban az államban növeli jövedelmeit, ahol alacsonyabb a társasági adó kulcsa. Ezzel a cégcsoport összes jövedelmét növelné, adókötelezettségét pedig csökkentené. Éppen ezért az adózási szabályok korlátokat állítanak a kapcsolt felek közötti ügyletek árainak torzítása elé. Ilyenkor annak a cégnek, akinek a piaci ártól való eltérés csökkentette az adóalapját, meg kell növelnie azt (mintha piaci árakon kereskedett volna). Bizonyos esetben és meghatározott feltételekkel a másik cég, ahol a torz árak miatt az adóalap magasabb, annak csökkentése is lehetséges lehet.

Érthető tehát a visszaélések csökkentésére vonatkozó törekvés, ugyanakkor Jancsa-Pék Judit a magyar szabályozás szigorúságával kapcsolatban hangsúlyozta, hogy hazánk a transzferárazás terén igencsak „úttörő”. 2003 szeptemberében a régióban elsőként vezettük be a transzferárakra vonatkozó előírásokat, nálunk a legrészletesebb az adminisztrációs kötelezettség és a legszigorúbbak a bírságok is. Ráadásul a szabályozás a belföldi ügyletekre is kiterjed, ami nemzetközi viszonylatban ritka, mert más országokban jellemzően csak a határon átnyúló ügyleteket kell dokumentálni. A transzferár-meghatározás és a dokumentációs kötelezettség hosszú évek óta töretlenül az adóhatósági vizsgálatok kiemelt célpontja, és sok cég számára meglepő a büntetés mértéke is. Dokumentációs hiányosság esetén például 2 millió Ft a mulasztási bírság dokumentációnként és évente kivethető maximális mértéke, melyet a hatóság ismételt hiányosság esetén akár dupláz-hat, illetve négyszerezhet is.

Hibák pedig szép számmal akadnak: sok esetben nem elég részletes az elkészült nyilvántartás, hiányoznak a megfelelő alátámasztó adatok, vagy éppen olyan adatbázist használnak, ahol az adatok nem visszakereshetők. Máskor elmarad a nyilvántartás aktualizálása, a cégcsoport-szintű nyilvántartás „honosítása”. Sok hiba adódik az értékhatárok kiszámítása során is: pl. a már említett 50 millió Ft-os, vagy az alacsony hozzáadott értékű szolgáltatásoknál érvényes 150 millió Ft-os ügyletérték meghatározásakor, illetve az utóbbinál érvényes arányszámok kiszámításakor. A számítási hibák kiterjednek az alap ügyletértékek meghatározására és az összevonással kapcsolatos tévedésekre egyaránt.

A cégeknek szerencsére módjukban áll egyszerűsíteni az adminisztrációjukat az úgy nevezett hatósági ár-megállapítással: az APA-eljárással. A cég egy jövőbeli ügyletére elkészített transzferár elemzését és nyilván-tartását az adóhatóság jóváhagyja, és 3-5 évre rögzíti. Ezt egyszer további 3 évre meg lehet hosszabbítani. Ez alatt az idő alatt nem kell évente dokumentációt készíteni, és az ármegállapítással kapcsolatos bizonytalanságok is elkerülhetőek.