Külföldi kiküldetéssel kapcsolatos adózási, egészségbiztosítási kérdésekkel foglalkozó cikksorozatunk 4. része a társadalombiztosítási járulékalappal és az ellátásokkal foglalkozik.
Járulékalap Magyarországon
A járulékalap a ténylegesen számfejtett és kifizetett munkabér havi átlagos összege, ennek hiányában a tárgyhavi alapbér. A törzsbérnek nem minősülő kereseti elemek (pl. prémium) nem képezik a járulékalap részét, még akkor sem, ha számításuk az alapbéren alapul és kifizetésük munkaidőtől vagy munkateljesítménytől függ. Az egyéni járulékok alapja megegyezik a szociális hozzájárulási adó alapjával.
Az egymást közvetlenül követő, különböző országokban történő kiküldetések esetében a járulékalap meghatározása szempontjából fontos figyelemmel lenni arra, hogy az ilyen kiküldetések nem tekinthetőek egyetlen, folyamatos kiküldetésnek. Azaz még akkor is több, önálló kiküldetésről van szó, ha a kiküldetések között nincsen megszakítás.
Devizaellátmány, mint járulékalap
A munkavállaló által külföldi munkavégzésére tekintettel helyi valutában vagy devizában ún. devizaellátmányként kapott összeg esetén kérdésként merül fel, hogy vajon beleszámít-e a Magyarországon fizetendő járulékok alapjába. Az erre vonatkozó szabályozás tisztázása elsősorban a járulékfizetéssel való visszaélések esetében kiemelt jelentőségű.
Számos olyan eset ismert, amikor a munkavállalót külföldi munkavégzésre történő kiküldetésének idejére munkaszerződése szerint a mindenkori minimálbérnek megfelelő összegű személyi alapbér illeti meg, ami forintban került kifizetésre. Külön megállapodásban azonban rögzítésre kerülhet, hogy a dolgozó a külföldi munkavégzés időtartamára teljesítménytől függő ellátmányra jogosult. Az ellátmányt a munkáltató a munkavégzés helye szerinti hivatalos pénznemben fizeti ki a dolgozónak. Az ilyen juttatást azonban könnyen munkabérnek minősítheti az adóhatóság, mivel a devizaellátmány valódi rendeltetése az elvégzett munka díjazása, ezért mind az egyéni járulékok, mind a munkáltatói szociális hozzájárulási adó szempontjából járulékalapot képezhet. Bírósági ítéletek is alátámasztják már, hogy nem a juttatás elnevezésének, hanem tényleges tartalmának van jelentősége annak meghatározásában, hogy mi számít munkabérnek. Ha a munkavállaló a juttatást a munkaviszonybeli kötelezettségének teljesítésére tekintettel kapja, akkor az munkabérnek minősül, és a járulékalapnál figyelembe kell venni, ha a munkavégzéssel összefüggésben felmerült költségeinek fedezetére kapja, akkor költségtérítés, és nem számít bele a járulékalapba.
Ellátásokra való jogosultság külföldi kiküldetés ideje alatt
Magyarországi biztosítási jogviszony esetén a munkavállaló a belső jogunk alapján teljes körűen jogosult társadalombiztosítási ellátásokra (például pénzbeli és természetbeni egészségbiztosítási, munkanélküliségi, anyasági, hozzátartozói ellátások, nyugellátások), úgy, mintha továbbra is itthon dolgozna.
Egészségügyi ellátások külföldön
EU tagállamba történő kiküldetés esetén a munkavállaló a fogadó államban a sürgősségi, feltétlenül szükséges ellátásokat az OEP által 3 éves időtartamra kiállított Európai Egészségbiztosítási Kártyával (EHIC-kártya) veheti igénybe. Azt, hogy mi számít sürgősségi ellátásnak mindig a fogadó állam szabályai döntik el. Mindenképpen fontos tisztában lenni azzal, hogy az EHIC-kártya magánorvosi ellátásokra nem, csupán az állami egészségbiztosítási szervvel szerződött orvosok által nyújtott ellátások igénybe vételére jogosít. Tervezett gyógykezeléseket (például plasztikai, fogászati ellátás) sem lehet ilyen formában finanszírozni a külföldi államban. Az EU-n kívüli államban történő munkavégzés esetén az adott állammal fennálló szociális biztonsági, illetve szociálpolitikai egyezmények rendelkezései szabják meg a külföldön igényelhető ellátásokat.
Nyugdíj – a külföldön szerzett biztosítási idők beszámítása
A Közösségi rendelet egyik alapelve a különböző EU-tagállamokban szerzett biztosítási idők összeszámítása. Amikor a biztosított szeretné igénybe venni az ellátást, a lakóhelyén illetékes intézményénél kell kérelmét benyújtania. Ez a tagállami intézmény fogja a kérelem alapján kitöltött formanyomtatványokat mindazon tagállam illetékes intézményének megküldeni, az adott tagállamban szerzett szolgálati/biztosítási idő igazolásával együtt, amelyben az igénylő további szolgálati/biztosítási időt szerzett. Így egyetlen igénybejelentéssel valamennyi olyan tagállam megnyílik a jogosultság az adott ellátásra, ahol a jogosultsági feltételeket teljesítette az igénylő (min. 1 év szolgálati idő és a nyugdíjkorhatár elérése). A nyugdíj-biztosítási jogosultságok megszerzése érdekében a tagállami nyugdíjrendszerekben megszerzett szolgálati időket a nyugdíj-megállapítás során figyelembe kell venni. A tagállami illetékes intézmények az igénylő/jogszerző által megszerzett összes szolgálati idő alapján és a nemzeti jogszabályok rendelkezései szerint számított nyugdíjösszegnek (elméleti nyugdíjnak) az adott tagállamban szerzett szolgálati idő és az összes szolgálati idő arányában meghatározott részét kötelesek megállapítani és folyósítani (pro rata nyugdíj). Az Európai Unió tagállamaiban élő nyugdíjasok részére megállapított nyugdíjat – az erre vonatkozó kérelem esetén – az ellátás fizetésére kötelezett tagállamtól eltérő lakóhely szerinti tagállamba kell folyósítani (közvetlen utalás). Az ellátásokra való jogosultság és az ellátás összege szempontjából releváns, az EU/EGT országok területén felmerült biztosítási tényeket úgy kell figyelembe venni, mintha azok az ellátást megállapító tagállam területén, vagy biztosítási rendszerének hatálya alatt következtek volna be.
Hosszú távú (24 hónapot meghaladó) kiküldetés
Amennyiben a kiküldetés egyébként megfelel a korábban leírt feltételeknek, de a kiküldetés várható, vagy valós időtartama meghaladja a 24 hónapot, akkor az alábbi két lehetőség közül választhat a munkavállaló. Külön kérelemre a két tagállam illetékes hatóságai közös megállapodásuk alapján maximum 5 évre engedélyezik a kiküldetésre vonatkozó kivételes szabály alkalmazását; vagy a fenti kérelem hiányában a 24 hónapos időtartam lejárta után a biztosítási jogviszony és a járulékfizetési kötelezettség automatikusan átkerül a munkavégzés államába. Ha a biztosítási kötelezettség a külföldi tagállamba kerül át, mindenképpen érdemes tisztában lenni az ország elhagyásakor Magyarországon teljesítendő bejelentési kötelezettségekkel. Továbbá mindenképpen javasolt előzetesen tájékozódni a külföldi bejelentkezéssel, biztosítóválasztással, a külföldön fizetendő járulékok mértékével, a járulékmentes határral, az igénybe vehető ellátásokkal kapcsolatos kockázatokkal és lehetőségekkel kapcsolatban, melynek feltárásában érdemes segítséget kérni a fogadó vállalkozás adótanácsadójától.
Külföldi munkavégzés nem kiküldetés keretében
Nemcsak a kiküldöttekre vonatkoznak a Közösségi rendelet fő szabályától eltérő, speciális szabályok, hanem például azokra a munkavállalókra is, akiknek a lakóhelye és a munkahelye más tagállamban van, és naponta, vagy legalább hetente egyszer hazatérnek lakóhelyükre. Az ún. határmenti ingázókra jó példa az Ausztriában, vagy Szlovákiában dolgozó, de a határ-menti megyék egyikében élő magyar munkavállalók esete. A járulékok fizetésének és az ellátás igénylésének tagállamát befolyásolja továbbá az a tény is, ha a munkavállalót egy vagy több munkaszerződéssel egyszerre két vagy több tagállamban foglalkoztatja ugyanaz a munkáltató, vagy különböző munkáltatók és a munkaideje megoszlik a különböző tagállami munkáltatók között (párhuzamos munkavégzés). Szintén eltérő megítélés alá esik, ha a munkavállalóként egyik tagállamban foglalkoztatott személy egy másik tagállamban önálló vállalkozóként végez tevékenységet.
A társadalombiztosítási szabályozás komplexitása miatt és a lehetséges kockázatok elkerülése érdekében mindenképpen javasoljuk, hogy egy tapasztalt adótanácsadóval alakítsák ki az adott foglalkoztatási struktúra szerződéses hátterét.
