A külföldi magánszemélyek személyijövedelem-adózása sokszor nagyon bonyolult. Mivel nekik általában cégük segít elkészíteni a magyar adóbevallást, így ezzel a blog bejegyzéssel azoknak a magyar cégeknek szeretnénk segíteni, akik külföldi magánszemélyeket foglalkoztatnak.
A külföldi magánszemélyeknek tipikusan akkor kell Magyarországon személyi jövedelemadó bevallást benyújtaniuk, ha kiküldetésben vannak itt, melynek időtartama elérte a 183 napot. Kiküldetésnek nevezzük azt az esetet, ha az egyik országban működő munkáltató egy másik országba küldi ki munkavállalóját, hogy ott számára munkát végezzen. Tehát a kiküldő cég és munkavállalója közötti munkaszerződés megmarad, újat sem ők, sem a fogadó cég nem köt a munkavállalóval. A kiküldetés lehet rövid (jellemzően 183 nap alatti), vagy hosszabb (akár több évet elérő), sőt végső esetben akár hazai munkavállalássá is át-fordulhat.
Nemzetközi szabályok alapján, a munkajövedelmek adóztatására főszabályként az az ország jogosult, ahol a munkavégzés ténylegesen történik. Bizonyos körülmények között, azonban a munkavégzés helyétől függetlenül a munkajövedelmek adóztatásának joga visszaszáll a magánszemély adóügyi illetőségének államára. Ehhez azonban a következő három feltétel mindegyikének maradéktalanul teljesülnie kell:
- a magyar, azaz a munkavégzés helye szerinti államban való tartózkodás hossza az adóévben/a naptári évben/bármely 12 hónapos időszakban nem haladja meg a 183 napot, és
- a díjazást olyan munkáltató fizeti (vagy olyan munkáltató nevében fizetik), aki nem bír illetőséggel a munkavégzés helye szerinti államban (Magyarországon), és
- a díjazás költségét nem a munkáltató a munkavégzés helye szerinti államban lévő telephelye (magyar telephely) viseli.
Tehát normál kiküldetéses esetben alapvetően a kiküldetés időtartama fogja meghatározni, hogy a külföldi magánszemélynek, úgy nevezett kiküldöttnek vagy expatnak Magyarországon vagy a kiküldő államban kell-e személyi jövedelemadót fizetnie:
- rövid (183 nap alatti) kiküldetések esetén az adózás marad külföldön
- ennél hosszabb kiküldetési időtartam esetén azonban Magyarországra kerül a munkajövedelem adóztatásának helye.
Ez a szabály sincs azonban kőbe vésve, hiszen ha változnak a körülmények, az adókötelezettség is változhat. Az alábbiakban a kiküldetés helyes adókezelésének buktatóit foglaljuk össze, melyek végső soron mind abból fakadnak, ha a hármas feltétel nem teljesül. Ezt azért is fontos hangsúlyozni, mert sokszor elfelejtkeznek róla és csak az idő-tartamra vonatkozó 183 napos szabályt nézik.
Az első buktató a kiküldetés munkabérének átterhelése: vagyis ha a díjazást valójában a fogadó cég fizeti, vagy az ő nevében fizetik. Ugyanis előfordulhat, hogy a küldő és a fogadó cég szolgáltatási szerződést kötnek, melynek díjazása a munkával foglalkozó kiküldött személy bérén és költségein alapszik. Ha e szerződésben nem egyértelmű a szolgáltatási elem, akkor személyi jövedelemadó fizetési kötelezettséget fog eredményezni.
A második buktatót a gazdasági munkáltató problémája rejti magában. Ha a kiküldött integrálódik a fogadó cég szervezetébe - a magyar cég érdekében, annak utasításai szerint, annak szankcionálása mellett, a szervezetbe beépülve dolgozik, a munkaeszközöket a magyar cég biztosítja, ez adja ki a szabadságot, a munkavállaló kiválasztásának / felmondásának jogait gyakorolja - akkor a küldő cég jogi munkaviszonya mellett létrejön a fogadó céggel a gazdasági munkaviszony is. A 2013-as nemzetközi adózási irányvonal erősödésnek köszönhetően, az adózásban a gazdasági munkáltatói viszonyt kell erősebbnek tekinteni, amely esetünkben ugyancsak azonnali magyar személyi jövedelemadó kötelezettséget eredményez.
Végül a harmadik buktató, ha a kiküldő cégnek adózási telephelye keletkezik Magyarországon, például épp a saját érdekében itt foglalkoztatott magánszemélyek miatt. Ekkor nem teljesül a harmadik feltétel, melynek következménye, hogy a magánszemélynek már az első naptól magyar személyi jövedelemadózás alá kerülnek.
Ha a fenti buktatókat elkerültük, a kiküldetések adózása még abban az esetben is rejteget számunkra nehézségeket. Az adókötelezettség megállapítása során fontos, és akár a helyes adókezelés további kerékkötője is lehet, hogy kiküldetések esetén a munkabér jellemzően nem csupán a pénzbeli járandóságból állnak, hanem magában foglalhatja a munkaviszonyhoz kötődő természetben adott juttatásokat is (például: béren kívüli juttatások, lakás és gépkocsi használat, egészség- és életbiztosítások). További speciális helyzetet teremt a 2013-ban Magyarországon bevezetett kedvezmények halmozásának tilalma, amely végső soron oda is vezethet, hogy a külföldi magánszemély nem tudja érvényesíteni a magyar szabályok szerinti adókedvezményeket, például a családi kedvezményt.
A magyar adókötelezettség nem jelent automatikusan mentesülést a külföldi hazai adófizetés és bevallási kötelezettség alól. Mindaddig, amíg a természetes személy megtartja eredeti külföldi adóügyi illetőségét, a Magyarországon megszerzett és esetleg itt leadózott jövedelmét is be kell vallania otthon. A kettős adóztatás kiküszöbölése érdekében, a vonatkozó Egyezmény szerint, az itt megszerzett jövedelmet mentesítéssel vagy beszámítással kell a külföldi adókötelezettség alól (részben vagy teljesen) kivonni. Azaz előfordulhat, hogy a Magyarországon megszerzett és itt le is adózott jövedelmeket külföldön is megadóztatják, ha az adókulcs magasabb vagy progresszív külföldön.
További buktatója a külföldiek személyi jövedelemadóztatásának, ha végül maga az adóügyi illetőség kerül át Magyarországra. Ez jellemzően akkor fordul elő, ha a magánszemély úgy nevezett létérdekeinek központja átkerül Magyarországra, azaz például letelepszik itt, ha lakást szerez, családot alapít itt, vagy épp külföldi családjával együtt költözik ide. Ha az adóügyi illetőség átkerül, akkor már nem csak a munkaviszonnyal kapcsolatos jövedelmet kell itt leadózni (korlátozott adófizetési kötelezettség), hanem teljes világjövedelmét pl. befektetéseiből származó jövedelmeket is (korlátlan adófizetési kötelezettség).
