2020. január 1-től nem lehet majd jogszerűen kibújni a tőkekivonás valós piaci értéke után fizetendő adó alól. Ha egy vállalkozás külföldre helyezi üzletvezetését, áttelepíti eszközeit, vagy üzletágát értékesíti külföldre, akkor ezentúl meg kell fizetnie a nemzetközi szaknyelvben exit taxnak nevezett adót. „Annak ellenére, hogy bizonyos vagyonáthelyezések már az új adó bevezetése előtt is adókötelesek voltak, eddig erre a területre nem igazán figyeltek. 2020-tól várható, hogy szigorúbban fogják ellenőrizni különösen a kapcsolt vállalkozásoknál.” – figyelmeztetett Jancsa-Pék Judit, a LeitnerLeitner vezető tanácsadója, partnere.
Az Unióban 2016-tól alkalmazzák az adóelkerülést célzó ATAD-irányelvet (Anti Tax Avoidance Directive), melynek előírásait hazánk több lépcsőben vezetett be. Utolsó lépésként a 2019-es nyári adócsomagban a társasági adó törvényt egészítették ki a tőkekivonási adóra vonatkozó szabályokkal. Ezt – vagyis az exit taxot – akkor kell alkalmazni, ha egy társaság az üzletvezetésének helyét, eszközeit, üzleti tevékenységét külföldre helyezi, és az áthelyezett eszközök, tevékenységek piaci értéke magasabb, mint az eladási ár. Ha valaki nem a valós értéken adja el tevékenységét, eszközeit, hanem annál olcsóbban, akkor ezt a különbséget fogják adóztatni.
Belátható, hogy két egymástól valóban független piaci szereplő között, ideális esetben ez nem fordul elő túl gyakran, mert itt az eladó érdekelt a valódi érték érvényesítésében. Ebben az esetben a bevétel és a kapcsolódó költségek különbözete után kell majd társasági nyereségadót fizetni. Ám ha valamilyen okból, mégis megéri számára értéken alul átadni vagyonát – adóelkerülési céllal vagy csak látszólag független félnek –, akkor a különbözet most már adóköteles lesz.
Mivel az alulárazott átadások elsősorban kapcsolt vállalkozások között érik meg, ezért nekik már eddig is kellett adózniuk a különbség után a transzferár szabályokat alkalmazva. Sőt az ilyen ügyletekről is transzferár nyilvántartást kellett készíteniük. Ugyanakkor – ha ebben bizonyítják, hogy az átadás piaci áron történt – nekik sem kell a normál ügyletre érvényes társasági adón túl transzferár kiigazítást tenni vagy exit taxot fizetni.
Az új szabályok ezt az elvet terjesztik ki a független vagy függetlennek látszó felekre is. Ahogy fent már bemutattuk ténylegesen független felek között kevéssé valószínű az alulárazás, de léteznek olyan informális kapcsolatok, amelyek a hatóságok számára ugyan láthatatlanok, de mégis lehetővé teszik az adóelkerülést. Azok számára a vállalkozások számára azonban, amelyek törvény szerint nem minősülnek kapcsoltnak – nincs közös ügyvezetőjük, nincs 50%-os tulajdonrész – de kisebb részesedésük van, távolabbi rokoni, közeli baráti szálak fűzik össze tulajdonosaikat, ügyvezetőiket, eddig megérte az alulárazás, mert náluk nem vizsgálták az árazás jogszerűségét. Számukra jelent ez a szabály új kockázatot, a hatóság számára pedig jogalapot arra, hogy az adóelkerülést megakadályozza.
Az exit tax meghatározásakor kiszámolják, hogy az átadott eszköz, tevékenység mekkora hasznot termelt volna az átadónak, ha az átadás nem történt volna meg. Ezután levezetik a jövőbeli hasznok jelenértékét. Szempont lesz, hogy mekkora időszak elmaradt nyereségét kell az adott helyzetben kompenzálni, vagy az adott ügyben van-e más megközelítés, amellyel az átadás piaci árát meg lehet határozni. „Mivel az exit taxot csak az ügylet helyes árazása, és ennek pontos dokumentálása esetén lehet elkerülni, ennek kiszámítását érdemes transzferár- vagy adószakértőre bízni.” – figyelmeztetett Balázs Péter, a LeitnerLeitner menedzsere. A fizetendő exit tax esetében lehetőség lesz 5 éves részletfizetést kérni, ha az ügylet EU-n vagy EGT-n belül valósul meg. Harmadik országba történő átadás esetén az adót azonnal meg kell fizetni.
Mindezt ellentétes esetben is alkalmazni kell: ha egy külföldi vállalkozás ad át Magyarországra értéket, akkor rá is vonatkozik az érintett tagállamban hasonló kötelezettség, amellyel az ügylet tervezésekor érdemes szintén tisztában lenni.
