A külföldre kiküldött munkavállalók érdekeit kiemelten védő új uniós munkajogi szabályokat fogadtak el, amelyeket a magyar jogba várhatóan 2020. július 30-ig fogják átültetni. Az új szabályozás, a 96/71/EK irányelv vagy más néven a Posting irányelv célja, hogy összehangolja a küldő és fogadó országok munkajogi szabályait és egyenlő munkafeltételeket biztosít a kiküldötteknek is.

A külföldi munkavállalás napjainkban egyre jellemzőbb. A kiküldetésben dolgozók száma 2016-ban az EU-ban 2,3 millió fő volt, ami az összes foglalkoztatott 0,4 százalékát tette ki. 2010 és 2016 között a kiküldött munkavállalók száma az EU-ban 69%-kal emelkedett.

Munkavállalók külföldi kiküldetése esetén számos joganyag rendelkezéseit kell alkalmazni. Ide tartoznak többek között a fogadó és a kiküldő munkáltató országa közötti, a kettős adóztatás elkerülésére irányuló egyezmények, az Európai Parlament és Tanács szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló 883/2004/EK számú rendelete és annak végrehajtására vonatkozó 987/2009/EK rendelet vonatkozó rendelkezései. Korábbi cikkeinkben már részletesen bemutattuk az adózási és társadalombiztosítási szabályokat, de ugyanilyen fontos a munkajogi szabályok betartása is, melynek elmulasztása esetén is jelentős bírságokkal kell számolni.

Átfogó cikksorozatunk mostani első cikkében a kiküldetésekre vonatkozó jelenleg érvényben lévő munkajogi rendelkezéseket és ezek módosításait elemezzük. A következő, 2. részben azokat a munkafeltételeket mutatjuk be, melyeket a külföldi kiküldöttet fogadó magyar munkáltatónak kell biztosítania a jelenleg hatályos Munka Törvénykönyve szerint. A cikksorozat 3. része pedig az Adóhatóság, a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő és az illetékes Munkaügyi Hatóság felé teljesítendő bejelentési kötelezettségeket öleli fel.

A magyar munkavállaló dönthet úgy, hogy szabad mozgási jogával élve önállóan vállal munkát külföldön. Ebben az esetben a fogadó ország hazai munkavállalóival azonos megítélés alá esik az adózás, társadalombiztosítás, valamint a munkavédelem terén. Ugyanakkor kiküldött munkavállalóként is végezhet munkát ideiglenesen egy másik tagállamban a munkáltatója nevében és javára egy meghatározott célból. Ebben az esetben a munkavállalóra elsődlegesen a kiküldő ország jogszabályai vonatkoznak. Eddig a munkavégzés helye szerinti ország joga alapján csak bizonyos jogosultságok illették meg.

A Posting irányelv egyrészt méltányos béreket és egyenlő versenyfeltételeket szeretne biztosítani a kiküldő vállalatok és a fogadó országok munkavállalóinak úgy, hogy közben a kiküldő vállalkozás javára érvényesüljön a szolgáltatások szabad mozgására vonatkozó elv is. Rendelkezéseit az alábbi esetekben kell alkalmazni:

• Egy vállalat munkavállalókat küld ki egy tagállam területére saját nevében és saját irányítása alatt, a kiküldő és a fogadó vállalkozás között létrejött szerződés alapján, és a kiküldő vállalkozás és a munkavállaló a kiküldetés idején munkaviszonyban áll egymással.
• Egy vállalat munkavállalókat küld ki a tagállam területén a csoport tulajdonában lévő telephelyre vagy vállalkozáshoz, és a kiküldő vállalkozás és a munkavállaló a kiküldetés idején munkaviszonyban áll egymással.
• Munkaerő-kölcsönzéssel foglalkozó vagy munkaerőt rendelkezésre bocsátó vállalkozás munkavállalót küld ki egy tagállam területén letelepedett vagy ott működő vállalkozáshoz, és a kiküldő cég és a munkavállaló a kiküldetés idején munkaviszonyban áll egymással.

Az eredeti Posting irányelv az alábbi területeken írta elő a munkavállalót fogadó államéval azonos előírások alkalmazását:

• maximális munkaidő és minimális pihenőidő;
• minimális éves szabadság;
• minimális bérszint, beleértve a túlóradíjakat; ez a pont nem vonatkozik a kiegészítő foglalkozási nyugdíjrendszerekre;
• munkavállalók rendelkezésre bocsátásának feltételei, különösen a munkaerő-kölcsönzéssel foglalkozó vállalkozások esetében;
• munkahelyi egészség, biztonság és higiénia;
• védő intézkedések a várandós vagy gyermekágyas nők, gyermekek és fiatalok munkaviszonyára vonatkozó szabályokat illetően;
• férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód és más megkülönböztetést tiltó rendelkezések.

Az intézkedések korábban tehát csak a fogadó állam jogszabálya szerint fizetendő minimális bérszintet biztosították a kiküldött munkavállalónak, és helyi szabályozás kérdése, hogy milyen elemek tartoznak ide az alapbéren felül (pl. pótlék, jutalom, 13. havi fizetés).

A kiküldetések során adódó jogalkalmazási nehézségek azonban azt mutatták, hogy a Posting irányelv tartama nem kielégítő, valamint ellentmondásban áll más, a nemzetközi kiküldetéseket érintő jogszabályokkal. A tartalmi hiányosságok teret engedtek a különböző tisztességtelen munkáltatási formáknak, mint például az ún. postafiók-vállalkozások, színlelt egyéni vállalkozások, tisztességtelen munkaerő-kölcsönzési ügynökségi formák, amelyek gyakorlatilag kihasználták a tagállamok közötti bér-, és legfőképpen társadalombiztosítási járulék-különbségeket sok esetben megkárosítva ezzel a munkavállalókat.

Az Európai Bíróságnak az irányelv elfogadása óta hozott ítéletei sem biztosították a szükséges jogi egyértelműséget, az egyértelmű normák hiánya bizonytalan helyzetet teremtett. Ezen felül a Bíróság néhány ítélete az irányelv eredetileg minimumszabályoknak tekintett foglalkoztatási normáit a foglalkoztatási feltételek „felső határává” alakította át. Időközben a Bíróság azonban két olyan ítéletet is hozott, amely nagyobb fokú védelmet biztosít a kiküldött munkavállalók számára: a munkavállalók bércsoportokba való besorolására vonatkozó, kollektív szerződésben foglalt, általánosan kötelező erejű és átlátható módon meghatározott különböző szabályokat a kiküldött munkavállalók esetében is alkalmazni kell. Egy másik döntés szerint a tagállamok a közbeszerzési ajánlattevők és alvállalkozóik számára előírhatják, hogy alkalmazottaik számára meghatározott összegű minimálbért fizessenek.

A jogbiztonság megteremtése és az ellentmondások kiküszöbölése érdekében tehát az Európai Bizottság már 2014-ben megreformálta a munkavállalók kiküldetéséről szóló eredeti irányelvet (2014/67/EU végrehajtási irányelv), és megerősítette a végrehajtását. Ezek a reformok figyelembe vették az Európai Szerződések frissítéseit és a mobilitási formák változásait.

A módosítás célja volt, hogy új eszközöket nyújtson a szankciók kijátszása elleni küzdelemben, kezelje a postafiók cégek működése kapcsán keletkező jogi problémákat, és segítse a tagállamokat a munkafeltételek ellenőrzésében és az alkalmazandó szabályok végrehajtásában. Jelentős előrelépés volt, hogy a kiküldetésért felelős nemzeti hatóságok közötti együttműködést erősítése, mivel az irányelv kimondta a segítségnyújtás iránti megkeresésekre való válaszadás kötelezettségét, határidőket állapított meg az információkérések megválaszolására, és az egyik tagállam által kiszabott szankciókat és bírságokat már egy másik tagállamban is be lehetett hajtani.

A végrehajtási irányelv a következőkkel egészítette ki a kötelezettségeket:

• A fogadó tagállam illetékes hatóságának – szükség esetén szorosan együttműködve a letelepedés helye szerinti tagállammal – meg kell vizsgálnia a kiküldetés tényleges jellemzőit, hogy valóban ideiglenes jellegű-e, valamint azt, hogy a munkaadó valóban abban a tagállamban működik-e, amelyből a kiküldés történik.
• Az illetékes hatóságoknak annak érdekében, hogy igazolják, hogy a vállalkozás ténylegesen folytat-e érdemi tevékenységet letelepedési helye szerinti tagállamban igazgatási és adminisztratív tevékenységeken kívül, meg kell vizsgálniuk a vállalkozás forgalmának nagyságát, figyelembe kell venniük a különböző valuták vásárlóereje közötti eltéréseket.
• A kiküldő vállalkozásnak nyilatkoznia kell a fogadó állam felé a tevékenységét jellemző körülményekről, valamint elérhetővé kell tennie a kiküldött munkavállaló fizetési papírjait, a munkaidő nyilvántartást, a bérjegyzéket a munkavégzés helyén.
• A tagállamoknak elérhetővé kell tenniük a foglalkoztatási szabályokkal és feltételekkel kapcsolatos információkat díjmentesen, és hatékony hozzáférést kell biztosítaniuk a kiküldetésben lévő érintett munkavállalók számára is.
• A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a kollektív szerződések mindenki számára hozzáférhető és átlátható módon rendelkezésre álljanak.
• A tagállamok adminisztratív követelményeket és ellenőrzési intézkedéseket írhatnak elő a kiküldött munkavállalók foglalkoztatásával kapcsolatban, és biztosítaniuk kell a nemzeti joggal és gyakorlattal összhangban lévő megfelelő és hatékony ellenőrzések és nyomon követési mechanizmusokat.
• Az alvállalkozói láncok okozta csalások és visszaélések elleni fellépések érdekében a tagállamok intézkedéseket hozhatnak annak érdekében, hogy a kiküldött munkavállalókat ténylegesen foglalkoztató alvállalkozók – a munkáltatóval együttesen vagy helyette – felelősségre vonhatóak legyenek a kiküldött munkavállaló bérének és járulékainak kifizetésével kapcsolatban.

E szabályokat a Munka törvénykönyvének 2016-os módosításával vezették be a hazai jogba. Ez rögzíti, hogy a fogadó cég a külföldi munkáltatóval együtt felel a külföldi munkáltatót terhelő munkabér és járulékok megtérítéséért, amennyiben tudott vagy kellő gondosság mellett tudnia kellett arról, hogy a külföldi munkavállaló munkabér és járulékfizetési kötelezettségének a munkavállaló foglalkoztatása során nem tett eleget.

Sajnos azonban még ezzel sem oldódott meg a mindennapi élet során jelentkező összes munkajogi probléma. Ezért az Európai Bizottság, a Tanács és az Európai Parlament közötti intenzív tárgyalásokat követően a Tanács 2018. június 21-én elfogadta a Posting irányelvet felülvizsgáló rendelkezéseket (2018/957/EU irányelv). Ebből a következő változások kulcsfontosságúak:

Hosszú távú kiküldetések

A kiküldetés időtartama legfeljebb 12 hónap lehet, amely hat hónappal meghosszabbítható. Ezt követően a fogadó tagállam munkajogi jogszabályainak rendelkezéseit kell alkalmazni.

Javadalmazás

A fogadó országnak a helyi munkavállalókra vonatkozó minden szabályát alkalmazni kell a kiküldött munkavállalókra is a kiküldés első napjától kezdve, vagyis az azonos helyen végzett azonos munkáért azonos díjazás jár. Tehát már nem csak a minimálbért kell biztosítani. A javadalmazás egyéb elemeit illetően a felülvizsgált irányelv egyértelműbb szabályokat vezet be a juttatások tekintetében is, az utazási, az élelmezési és a szállásköltségek pedig nem vonhatók le a munkavállalók fizetéséből. Továbbá az erre kijelölt nemzeti honlapon fel kell tüntetni az adott tagállamban érvényes javadalmazás kötelező elemeit.

Munkafeltételek

A tagállamok alkalmazhatják a szélesebb hatályú, reprezentatív regionális vagy ágazati kollektív szerződéseket. Korábban ez csak az építőipari ágazatban volt érvényes. A fogadó országbeli szállásfeltételeknek meg kell felelniük a lakóhelyükön kívül dolgozó helyi munkavállalókra vonatkozó nemzeti szabályoknak.

Munkaerő-kölcsönzés

Az irányelv egyenlő bánásmódot biztosít a kiküldött kölcsönzött munkavállalók számára is.

Közlekedés

Az irányelv új elemeit akkor kell alkalmazni a közlekedési ágazatra, ha az ágazatspecifikus uniós jogszabályokat – amelyekről jelenleg tárgyalnak – elfogadják.

A fenti szabályokat a nemzeti jogba 2020. július 30-ig kell átültetni, azonban végrehajtásuk nem lesz egyszerű, hiszen az egyes tagállamok és vállalkozásaik gazdasági lehetőségei nagyon eltérőek.

Forrás:

• Az Európai Parlament És a Tanács 96/71/EK irányelve (1996. december 16.) a munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetéséről
• Az Európai Parlament És a Tanács /67/EU irányelve (2014. május 15.) a munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetéséről szóló 96/71/EK irányelv érvényesítéséről és a belső piaci információs rendszer keretében történő igazgatási együttműködésről szóló 1024/2012/EU rendelet (az IMI-rendelet) módosításáról
• Az Európai Parlament 2018/957 irányelve (2018. június 28.) a munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetéséről szóló 96/71/EK irányelv módosításáról
• Infojegyzet 2019/1.; parlament.hu
• A munkavállalók kiküldetése, Susanne Kraatz 12/2019; http://www.europarl.europa.eu/