Ma már egyáltalán nem ritka, hogy egy munkavállaló Magyarországról, Magyarországon élve dolgozik egy külföldi munkáltató alkalmazottjaként. Ez nemcsak a számítógéphez kötött munkát jelenthet: tulajdonképpen bárki lehet ilyen alkalmazott: kereskedelmi ügynökök, területi képviselők, back office munkatársak. Érdemes áttekinteni tehát, hogy hol kell adózni, milyen szerződést érdemes kötni és milyen pénznemben lehet bért kapni?
Munkaviszony külföldi munkáltatóval? Lehetséges ez?
Természetesem nincs akadálya annak, hogy munkaviszonyt létesítsünk egy külföldi illetőségű, magyar telephellyel nem rendelkező munkáltatóval. Ez jogi értelemben tulajdonképpen nem tér el a hagyományos munkaviszonytól. Ugyanakkor érdemes a munkaszerződésben a magyar jogot kikötni, mert ezzel a munkavállaló pontosan tudja, hogy milyen szabályok vonatkoznak rá: pl. mennyit kell dolgoznia, mennyi szabadságot kaphat, milyen ünnepnapok vonatkoznak rá. Lehetséges külföldi jog alatt is szerződni, kérdéses azonban, hogy ez mekkora biztonságot jelent a munkavállalónak, különösen, ha a hazai jogrendszertől merőben eltérő államról van szó. Érdemes azonban tudni azt is, hogy a hazai munkajog egyes, a munkavállalót védő szabályait ekkor is alkalmazni kell.
A magyar munkaügyi szabályok alapján a bért forintban kell megállapítani és kifizetni, mely alól a külföldi munkavégzés és a vezető állású munkavállaló részére történő kifizetés jelent eltérést. Ugyanakkor közismert, hogy vannak, akik devizában kapják meg a bérüket, vagyis az élet mintha pár lépéssel az aktuális szabályozás előtt járna. Ismertek olyan álláspontok is, miszerint ennek sincsen akadálya, azonban ennek helyességét egyértelműen kimondani nem lehet.
Forintban történő kifizetés esetén annak sincs nincs akadálya, hogy a forintban meghatározott bért valamilyen árfolyamértékhez kössük, kiigazításokat iktassunk be. Ilyenkor az árfolyamingadozást bizonyos időszakonként (pl. negyedévente, évente) korrigálja a munkáltató. Ennek oka az is, hogy a munkavállaló részére mindenképpen biztosítani kell a megállapodás szerinti garantált bérszintet. Tehát példával illusztrálva, ha havi 1.000 euró munkabérben állapodnak meg a felek, akkor a munkaszerződésben rögzíteni kell, hogy annak mennyi lesz a forint értéke. Ezt lehet úgy, hogy pl. a forintérték meghatározását minden hónap utolsó árfolyamához kötik. Ekkor az átszámított forintérték alapján kerülnek megfizetésre az adók és járulékok és ez lesz a munkavállaló bruttó bére. Ilyen esetben a munkáltató tehát egy rejtett béremelést ad kvázi a munkavállalónak, ha emelkedik az EUR/HUF árfolyam. Arra az esetre, ha csökkenne, akkor érdemes egy garantált bérrel kapcsolatos részt is beiktatni a szerződésbe, hogy mennyi az a munkabér forintban, amit mindenképpen meg kell kapnia a munkavállalónak.
Milyen adminisztratív kötelezettségei vannak a külföldi munkáltatónak Magyarországon?
Bár sok külföldi munkáltató nem ismeri kötelezettségeit, ha magyar munkavállalót alkalmaz, vagy ha ismeri is ezeket, vonakodik követni őket, lennének feladataik. A külföldi foglalkoztatónak regisztrálnia kell magát Magyarországon, vagyis adószámot kell kérnie a NAV-tól, amely kizárólag a társadalombiztosítási járulék és a szociális hozzájárulási adó megfizetésére szolgál. Más adónemben – például társasági adóban, áfában – ettől még nem válik adóalannyá a külföldi cég.
Ezzel az adószámmal kell bejelentenie a munkavállalót, majd havonta bevallani és megfizetni a fenti közterheket.
A személyi jövedelemadó előleget viszont közvetlenül a magánszemély adófolyószámlájára kell utalnia, ahol a májusi adóbevallásig gyűlik, és csak ekkor támasztja alá az adózó által benyújtott bevallás. Ezt a formát önfoglalkoztatásnak nevezzük, mert ha a munkáltató külföldi, nincs belföldi kifizető, aki adóelőleget és járulékot tudna levonni, de ettől még ugyanúgy munkaviszony számít ez a foglalkoztatási forma is.
Mi történik, ha a munkaadó nem hajlandó bejelentkezni a NAV-nál?
Ugyan a munkáltatónak kötelező lenne bejelentkezni a NAV-nál, de ezt – mivel külföldiről van szó - nem lehet kikényszeríteni. A munkaadónak gyakran vannak fenntartásaik ezzel kapcsolatban: plusz adminisztrációt, költséget látnak benne, és mivel nem ismerik a magyar adórendszer működését, kockázatosnak érzik.
Ugyanakkor – ha a munkáltató nem jelentkezik be – a magánszemély a munkáltatóval egyetemlegesen felel a járulékok megfizetéséért. Vagyis, ezeket tőle is követelheti a NAV, még ha szerencsére a bírságot nem is.
Bejelentkezés hiányában a munkavállalónak magának kell bejelentenie saját magát a munkáltató megnevezésével. El kell készítenie havonta a járulékbevallását a saját nevében, meg kell fizetnie a munkaadói és munkavállalói járulékokat, és negyedévente a személyi jövedelemadót is. Vagyis ebben az esetben a munkáltatónak a bruttó bért kell kifizetnie, és mindent a munkavállalónak kell rendeznie: a bevallást és a befizetést is.
Másik lehetőség, hogy a bevallást a munkavállaló készíti, de az adókat/járulékokat a munkáltató utalja az adóhatóságnak.
Ugyanakkor tapasztalat szerint a munkáltatók jellemzően nem szeretik a magánszemélyre bízni az adóadminisztrációt, és nem szívesen fizetik ki neki a bruttó bért, mert így nem tudják kontrollálni, hogy az adóhatóság ténylegesen megkapja-e az adót és a járulékokat. A munkavállaló sem kedveli ezt a megoldást, hiszen egyrészt túl sok adminisztrációs feladatnak és kockázatnak van ilyenkor kitéve szemben a hagyományos munkaviszonnyal, ahol megkapja a nettó bérét és más teendője nincsen.
Megoldást jelenthet, ha a munkavállaló adótanácsadóhoz fordul, aki felveszi a kapcsolatot a munkáltatóval, elmagyarázza a magyar szabályokat, meggyőzi, hogy a regisztrációval vállalja a legkevesebb kockázatot, és megtanítja a havi teendők helyes elvégzését.
Mire érdemes figyelni még külföldi foglalkoztató esetén?
Az szja fizetés helyét az úgynevezett kettős adóztatást elkerülő egyezmények szabályozzák. Addig nincsenek különösebb bonyodalmak, amíg a munkáltató külföldi illetőségű, a munkavállaló pedig Magyarországon él és dolgozik. Ilyenkor a személyi jövedelemadót egyértelműen Magyarországon kell megfizetni. Ugyanakkor, ha a munkavállaló elkezd több országban dolgozni – pl. meglátogatja a munkáltatót, részt vesz telephelyén egy továbbképzésen – változhat az adózás helye!
Ilyen esetekben az adóegyezményeket kell vizsgálni, hogy mit mondanak az adózás helyéről. De könnyen előfordulhat, hogy a magyar illetőségű munkavállaló adózása átkerül a másik országba azokra a napokra, amikor ott végez munkát! Ezért érdemes egy naptárban vezetni, hogy mikor hol végeztünk munkát. Minden hónapban meg kell nézni a munkavégzés helyét, és ennek megfelelően megállapítani, hogy a jövedelem milyen arányban, melyik országban adóköteles. A több országot érintő bonyolult adókalkulációkba szintén érdemes tanácsadót bevonni. A társadalombiztosítás azonban nem osztható meg, mindig egy országban kell fizetni: magyar lakóhely és munkavégzés esetén főszabály szerint Magyarországon.
Az eltérő ország eltérő adókulcsot is jelent, és erre már szerződéskötéskor gondolni kell, hiszen az adókulcsváltozás következtében, elképzelhető, hogy adott hónapban kevesebb bért utalnak a munkavállalónak. Ezt azzal lehet kiküszöbölni, ha nettó bérben kötünk megállapodást.
Nem szabad elfeledkezni arról sem, hogy a NAV-nak ilyen foglalkoztatási forma esetén nincs adata az adóbevallás elkészítéséhez, így nem tud tervezetet készíteni. Vagyis a magánszemélynek magának kell elkészítenie az éves adóbevallását. Ráadásul nem is ugyanazokat a sorokat kell kitölteni, mintha magyar munkáltatónál dolgozott volna. Vagyis benyújtás előtt ezt is javasolt szakértő segítségével átnézetni.
Végül, de nem utolsó sorban a munkáltató szempontjából más adózási kockázatok is felmerülhetnek. Nem lehet teljesen kizárni, hogy nem keletkeztet-e magyarországi telephelyet a munkavállaló alkalmazása az áfában vagy a társasági adóban. Ehhez más szempontokat is vizsgálni kell, és ebben is érdemes kikérni adószakértő tanácsát.
