Előző cikkünkben bemutattuk, hogy miért éri meg a csoportos társasági adózást választani – ne feledjük a november 20-i határidőt –, most azonban a kockázatokra, az esetlegesen felmerülő problémákra szeretnénk felhívni a figyelmet.
Az előnyök között említettük, hogy a csoporttagok közötti belföldi kapcsolt ügyletekre nem kell transzferár-nyilvántartást készíteni, csak a csoportos társasági adóalany szintjén kell elkészíteni a dokumentációt, és nem kell transzferár korrekciót sem alkalmazniuk. Ez azt jelenti, hogy a szokásos piaci ártól eltérő áron megvalósított kapcsolt ügyletek adóalapra gyakorolt hatását nem kell kiigazítaniuk a feleknek a saját adóalapjukban. Ami pedig akár adótervezési eszköz is lehet.
Óvatosan kell azonban bánni ezzel, mert egy későbbi kivásárlás vagy egy nemzetközi ügylet felboríthatja a struktúrát és akár végül hátrány is keletkezhet belőle. Ráadásul mérlegelni kell a rendeltetésszerű joggyakorlás teljesülésének követelményét is, mert a tranzakció nem jogszerű, ha pusztán adóelkerülési céllal valósítják meg.
Emellett fontos megjegyezni azt is, hogy amennyiben év közben valamelyik csoporttag kiválik a csoportos adóalanyiságból, akár saját döntése okán, akár amiatt, mert megszűnik a minősített legalább 75%-os tulajdonosi kötődése a csoporthoz, úgy a csoportos adóalanyiság keretén belüli tagsága az adott adóév elejére visszamenőleges hatállyal szűnik meg. Ilyen esetben a fent vázolt, esetlegesen adómegtakarítást eredményező tranzakciókat nem is lehet megvalósítani egy adóéven belül.
Korábban a NAV nem kérdőjelezte meg az ilyen tranzakciók jogszerűségét, ha hosszabb idő – esetlegesen több év – telt el a csoporton belüli tranzakció és a csoporttag kiválása között. Ez esetben a tranzakciókat nem kapcsolta össze az adóhatóság abból a célból, hogy visszaélésszerű gyakorlatot azonosítson. Mostanában azonban az adóellenőrzések során szerzett tapasztalatunk szerint az adóhatóság több egymást követő évben megvalósított tranzakciót is össze tud egymással párosítani. Ez veszélyes, mert sokszor akkor is adóelkerülési gyakorlatot azonosíthat az adóhatóság, ha eredendően erre a lehetőségre nem is gondolt a cégcsoport, nem is ezzel tervezett, hiszen az eszközök egy csoportjának kiszervezése egy céltársaságba, majd a céltársaság eladása egy gyakran alkalmazott gyakorlat, és önmagában nem is kifogásolható.
A csoportból való kiválásnak van egy másik kockázata is! Ugyanis, ha egy tag kiválik év közben, akkor a közte és a csoport más tagjai között az adott adóévben lebonyolított kapcsolt ügyletek már az év elejétől fogva transzferár-nyilvántartás kötelessé válnak, és transzferár korrekciót is kell alkalmazni a szokásos piaci ártól eltérő áron megvalósított ügyletekre. Ugyanakkor az év során nem biztos, hogy tudták a felek, hogy a tulajdonosi kötődés meg fog szűnni, és emiatt nem biztos, hogy kellő hangsúlyt kapott az ügyletek árazásának vizsgálata a szokásos piaci ár szempontjából az ügyletek lebonyolításának időpontjában. Így mind a vizsgálatot, mind ennek dokumentálását utólag kell elvégezni.
A fenti esetek is bizonyítják, hogy érdemes tehát egy-egy üzleti döntésnél a váratlan kimenetelekre is gondolni, ezekre is fel kell készülni! Végig kell gondolni, hogy bekövetkezésük esetén milyen eljárásoknak leszünk kitéve, és hogy a kockázatok ellen hogyan védekezhetünk. Ebbe a gondolkodásba érdemes tanácsadót bevonni. A döntéseket ezekre a kockázatokra gondolva kell meghozni, és megfelelően alátámasztani dokumentumokkal, amelyek igazolják majd jó szándékunkat egy lehetséges negatív forgatókönyv esetén is.
