Mint köztudott a NAV egyik fő feladata a költségvetés bevételeinek biztosítása az adók és más közterhek beszedésével. Ennek sikere azzal is összefügg, hogy az adózók nem teljesen önkéntesen és önállóan teljesítik adózási kötelezettségeiket, hanem tisztában vannak ellenőrizhetőségükkel. Ez a lehetőség pedig nagy mértékben motiválja a jogkövető magatartást.
Könnyen belátható azonban, hogy az ellenőrzések csak akkor lehetnek igazán hatékonyak, ha elsősorban azokat érik el, akiknek nagy valószínűséggel van takargatnivalójuk. Azokra pedig nem rónak felesleges terhet, akik alapvetően becsületesen és gondosan végzik el adózási feladataikat. Ezt a megközelítést, azaz a jogkövetéssel arányos fellépést képviseli az adóhatóság. Érdemes azonban az elvek mögé is benézni, így cikkünkben az idei ellenőrzési irányok mellett a korábbi tapasztalatokról is beszámolunk.
A hatóság tehát igyekszik minden adózóval a szerint bánni, ahogy ezt „megérdemli”: a jogkövető adózókat hatékonyságuk növelésében támogatni, akiknél esetleges tévedések, hibák merülnek fel, azokat segíteni a szabályok helyes értelmezésében, a kockázatot jelentőket ellenőrizni, a csalókat pedig büntetni. Ennek és a célzott kiválasztásnak az alapját pedig a kockázatelemzés teremti meg, amely lényege az elmúlt években egyre nagyobb teret nyerő online, valós idejű, tranzakció alapú és a nemzetközi együttműködésekből származó adatok gyűjtése. Ezeket egyrészt a folyamatokba épített automatizmusok elemzik, másrészt a NAV munkatársai is, ha felmerül ennek szükségessége. Ezek eredményei alapján hívják fel az adózókat önellenőrzésre, veszik fel velük a kapcsolatot vagy választják ki őket ellenőrzésre.
Ennek az eljárásnak az eredményességét talán leginkább az áfarés (a becsült és a ténylegesen beszedett áfa különbsége) a korábbi évekhez képest mért drasztikus csökkenésével lehet igazolni. Nem meglepő módon az egyik leghatékonyabb ellenőrzési terület éppen az online számlaadatszolgáltatás és az áfabevallások ellentmondásai alapján végzett vizsgálatok voltak. A vizsgálatok száma is igen magas volt, de az ezek alapján feltárt adókülönbözet is kimagasló: 11 ezer vizsgálatból 54,3 milliárd adókülönbözetet állapítottak meg.
Az ellenőrzési mutatók tanulsága szerint, a másik sikerterület a foglalkoztatással kapcsolatos visszásságok feltárása volt: csaknem 1600 ellenőrzésből 3,6 milliárd adókülönbözetre derült fény. De hatékonyság szempontjából mindenképpen ki kell emelni a munkavállalói jogviszonyok rendezésének kérdését, a csaknem 50%-os eredményességgel Ugyanis tavaly a NAV munkatársai mintegy 7300 cégnél kb. 94 ezer jogviszonyt ellenőriztek, és több, mint 46 ezer jogviszonyt rendeztek.
Ugyan féltek attól, hogy a tavalyi személyi jövedelemadó visszatérítés vonzani fogja a csalókat, de szerencsére ezt tömegesen nem tapasztalták. Ennek ellenére 25.000 ellenőrzésből mintegy 4,5 milliárd adókülönbözet tártak fel a személyi jövedelemadóval kapcsolatban.
A munkavállalói jogviszony bejelentések és járulékfizetés miatt eltérések okainak felderítésére a hatóság tömegesen folytatott le támogatói eljárásokat: 1000 eljárásból 600 volt eredményes, de sokszor csak a dolgozók kijelentésének elfelejtése okozott adminisztratív hibát. Ezen a területen 317 millió forint járulékkülönbözetet tártak fel.
A legnagyobb, vagyis a kiemelt adózók körében tavaly 628 ellenőrzést végeztek, és több mint 2,7 milliárd forint adókülönbözet tártak fel.
Érdemes azzal is tisztában lenni, hogy a nemzetközi adatcseréből is érkeznek adatok a tagállamokból, melyek ugyancsak a NAV információbázisába kerülnek. Bár ezek részben eltérő minőségűek, néha nem teljesen megbízhatóak, másrészt lassú a beérkezésük és a „tisztításuk” is, de a hatóságok egyre nagyobb figyelmet szentelnek ezeknek a külső kontroll adatoknak. 2022-ben még csak a 2018-ban érkezett adatok alapján lehetett vizsgálatokat folytatni támogató eljárásban, ám így is több mint 2800 eljárásból 1600 volt eredményes, és kb. 300 millió forint eltérést tártak fel.
Ugyanakkor a regionális adóhatóságok sokkal eredményesebben használják fel ezeket az adatokat, mert jobban ismerik az adózóikat, amit a DAC6 információcsere keretében végzett vizsgálatok is bizonyítanak. Ez azt jelenti, hogy ha egy adózó olyan cégkonstrukciót hoz létre tanácsadó bevonásával, amely alkalmas lehet adóelkerülésre, a tanácsadónak ezt be kell jelentenie. Ezen a területen 30 – egyelőre még pilotvizsgálatnak számító – eljárás 235 milliárd forintos adókülönbözetet tárt fel, amely 260 millió forint adónövekedést jelentett. Erre a vizsgálatra az ügyletérték, az alacsony adókulcsú országban való működés, a kapcsolt vállalkozási státusz és olyan feltűnő működési adatok, mint például a veszteségesség alapján választják ki az érintetteket.
Végül, de nem utolsó sorban érdekes tanulságot jelenthetnek a transzferárellenőrzések, ahol az adóhatósági vizsgálatok akár szektorspecifikus eredményeket is fel tudnak mutatni. 2022-ben az egyik kiemelt terület az autóipar volt, ahol jelentős adókülönbözetet tártak fel, amely akár olyan bagatell hibákból is származhat, mint például a hiányzó vagy nem frissített transzferár-dokumentációk. Tartalmi hiba lehet, ha rosszul határozzák meg vállalatuk „karakterét”: pl. nem teljes kockázatú gyártónak minősülnek, miközben odasorolják magukat. Lehet, hogy az ügylet értékelésében választanak rossz összehasonlítási alapot, vagy rosszak az adatok, nem megfelelően határozzák meg a jövedelmezőségi tartományt. A tavalyi tapasztalatok alapján idén még mélyebb ellenőrzések várhatóak, vagyis minden érintettnek érdemes még most áttekinteni dokumentációját, és frissíteni, ha szükséges. Ugyanakkor tagadhatatlan, hogy a transzferárazás területén jogos lehet a jól megindokolt ellenérvelés a hatósági kifogásokkal szemben, de ezt is csak valós, jól értelmezett adatok alapján lehet megtenni. Hiszen csak ezek birtokában kerülhető el az adómegállapítás!
