A vállalatcsoporton belüli feladat-megosztási modellek másik típusesete a szerződéses gyártói modell. Cikksorozatunk második részében ezt elemezzük.

Gyakori eset, hogy nemzetközi vállalatok egyes részfeladataikat különböző országokban működő alvállalkozásaikhoz helyezik ki. És mivel saját tevékenységükre egy egységként gondolnak, nem tűnik számukra igazán lényegesnek, hogy hol mennyi nyereség keletkezik, hogy az alvállalkozás működése önmagában is méltányos mértékű profitot termel-e. Hiszen számukra a külföldi leányvállalat nem tűnik másnak, mint egy részleg a gyáron belül. Ezzel a megközelítéssel azonban hibát követnek el, hiszen mivel a leányvállalat jogilag egy különálló vállalkozás, elvárható, hogy önmagában is nyereségre törekedjen, transzferárazási szempontból is így fogják vizsgálni, és ez alapján dől majd el, hogy kell-e esetleg utólag bírságot fizetnie egy rosszul kialakított modell miatt. Sőt még az is elképzelhető, hogy a helyesen megszabott jövedelmezőség társasági adó szempontból is előnyösebb lenne a vállaltcsoport számára.

A koronavírus járvány, a vele járó gazdasági problémák és a különböző mentőcsomagok teljesen megváltoztatták a korábbi piaci környezetet. A változásokat a transzferár-nyilvántartásoknak is pontosan kell tükrözniük. Különösen a naptári évtől eltérő üzleti évvel rendelkező vállalkozások számára jelent ez azonnali és nagy körültekintést érdemlő feladatot. Náluk már most szükséges lehet a szokásos piaci jövedelmezőségük meghatározásánál a világjárvány hatásának a számszerűsítése.

Soron következő webináriumonkon a vírushelyzet transzferárazási vonatkozásaival foglalkozunk. Emellett segítünk Önnek eligazodni a vészhelyzetben elérhető adókönnyítések mellett a finanszírozási programok és pályázatok, támogatások lehetőségei között is.

A koronavírus járvány és a vele járó gazdasági problémák, illetve a különböző országok vagy nemzetközi szervezetek által biztosított sokféle mentőcsomagok a vállalatcsoportokat is érintik. Az egyes iparágak jelentős változáson esnek át, a vállalkozásoknak pedig alkalmazkodnak a megváltozott környezethez. A transzferár nyilvántartásoknak is tükrözniük kell a COVID-19 hatását a kapcsolt ügyletek gazdasági körülményeire, árazására.

2020. január 1-től nem lehet majd jogszerűen kibújni a tőkekivonás valós piaci értéke után fizetendő adó alól. Ha egy vállalkozás külföldre helyezi üzletvezetését, áttelepíti eszközeit, vagy üzletágát értékesíti külföldre, akkor ezentúl meg kell fizetnie a nemzetközi szaknyelvben exit taxnak nevezett adót. „Annak ellenére, hogy bizonyos vagyonáthelyezések már az új adó bevezetése előtt is adókötelesek voltak, eddig erre a területre nem igazán figyeltek. 2020-tól várható, hogy szigorúbban fogják ellenőrizni különösen a kapcsolt vállalkozásoknál.” – figyelmeztetett Jancsa-Pék Judit, a LeitnerLeitner vezető tanácsadója, partnere.

Idén már hazánkban is az új szabályok szerint kell a transzferárakat nyilvántartani a fődokumentumban és a helyi dokumentumban. Először a 2018-ban kezdődő adóévi kötelezettséghez kapcsolódóan kell kötelezően alkalmazni ezeket az előírásokat (a 2017-es adóévben még csak opcionális volt az új szabályok követése). A korábbiakhoz képest sokkal strukturáltabban, részletesebben kell bemutatni az adatokat. 

Ismét szigorúbbá vált a hazai transzferár szabályozás. Ahogyan azt már több cikkünkben is írtuk, Magyarország 2017 végén átültette a háromszintű transzferár nyilvántartási kötelezettséget, amely fődokumentumból, helyi dokumentumból és az úgy nevezett országonkénti jelentésből áll. Jelen blogbejegyzésünkben a fődokumentum és a helyi dokumentum kötelező adattartalmát szeretnénk Önöknek bemutatni.

A közép-kelet-európai régióban Magyarország volt az első, amely 2003-ban nyilvántartási kötelezettséget vezetett be a kapcsolt vállalkozások között alkalmazott transzferárakra vonatkozóan. A szabályok már bevezetésük időpontjában is szigorúak és meglehetősen összetettek voltak, azonban most ismét változtak. A transzferárazás azóta is töretlen és egyre kiemeltebb figyelmet kap az adóhatósági ellenőrzések során. Mára nincs olyan átfogó ellenőrzés, amelyben a kapcsolt vállalkozásoknak ne kellene a vállalatcsoporton belül alkalmazott áraikat a szokásos piaci ár alapján az adóhatóság előtt bizonyítaniuk.

Ismét több új adóalap- és adókedvezmény válik alkalmazhatóvá a társasági adózásban.