Idén már hazánkban is az új szabályok szerint kell a transzferárakat nyilvántartani a fődokumentumban és a helyi dokumentumban. Először a 2018-ban kezdődő adóévi kötelezettséghez kapcsolódóan kell kötelezően alkalmazni ezeket az előírásokat (a 2017-es adóévben még csak opcionális volt az új szabályok követése). A korábbiakhoz képest sokkal strukturáltabban, részletesebben kell bemutatni az adatokat.
Fődokumentumot akkor kell készíteni, ha van legalább egy olyan kapcsolt ügylet, amely nem mentesült a nyilvántartás-készítési kötelezettség alól. Ez a teljes csoportra vonatkozó transzferárazás szempontjából összes lényeges információt tartalmazza, amely összeállításához adott esetben a csoport (regionális) központjának a közreműködésére is szükség lehet.
Amennyiben a vállalkozásnak több nyilvántartás-készítés alól nem mentesülő, egymással nem összevonható kapcsolt ügylete is van egy adott üzleti évben, akkor a fődokumentum mellett annyi helyi dokumentumot is el kell készítenie, ahány kapcsolt ügylete van.
A fődokumentumhoz hasonlóan a helyi dokumentumra is igaz, hogy strukturáltabb, részletesebb információkat kell tartalmaznia, és minden évben egy új komplex nyilvántartást kell összeállítani.
A fődokumentumnak meg kell felelnie a magyar jogszabályi előírásoknak, tehát „honosítani” kell, és a helyi dokumentum adataival összhangban legyen. Így célszerű úgy elkészíteni a helyi dokumentumot, hogy már rendelkezésre áll a cégcsoport szintű fődokumentum vagy legalább annak fontosabb tartalmi elemei.
Tekintettel arra, hogy a szokásos piaci árat változatlanul és módszertől függetlenül (azaz mindegyik módszer esetében) – mind az OECD Transzferár Irányelvek, mind a Tao. törvény 18. § (1) bekezdése alapján – ügyletenként, illetve összevonható ügyletenként kell vizsgálni (nem pedig a teljes társaság szintjén), már korábban is szükséges volt hiteles ügyleti szintű adatok előállítása és ezek ellenőrzése.
A kapcsolt tranzakciók – a határon átnyúló és a belföldi ügyleteknél egyaránt – szokásos piaci árazását, jövedelmezőségének a meghatározását az OECD Transzferár irányelvek iránymutatásai, a szokásos piaci ár elve alapján kell elvégezni. A belföldi kapcsolt vállalkozásokból álló cégcsoportnak az adott ügyletnek megfelelő módszerrel kell meghatároznia a szokásos piaci jövedelmezőséget. Ebbe a kapcsolt tranzakcióba a későbbiekben beléphet egy külföldi kapcsolt cégcsoport tag is, akivel szemben ugyanezt a módszert kell alkalmazni, ugyanazon a szokásos piaci ár elv alapján kell árazni. Egy nemzetközi kölcsönös egyeztetési eljárás során ez a probléma komoly aggályokat vethet fel. Érdemes ezért ezt a szempontot is figyelembe venni a csoportos társasági adózás választása esetén.
Az új transzferár dokumentációs szabályozásnak és a nemzetközi információcserének köszönhetően a kapcsolt vállalkozások tevékenysége átláthatóbbá vált a hatóságok kockázatelemzése számára. A háromszintű dokumentumok egyes elemei közötti összefüggések vagy ezek hiánya ráirányítja az elemzők figyelmét a kapcsolt vállalkozások hiányosságaira. A transzferár nyilvántartással összefüggő kötelezettségek megsértését ügyletenként 2 millió Ft-ig terjedő mulasztási bírság terhelheti, ismételt jogsértés esetén 4 millió Ft-ig, még további mulasztás esetén az eredeti szankció négyszereséig is terjedhet a bírság.
Nemzetközi háttér
A multinacionális cégcsoportok globális térnyerésének köszönhető világgazdasági tendenciákhoz alkalmazkodva a Nemzeti Adó- és Vámhivatal évek óta kiemelt ellenőrzési területként kezeli a kapcsolt vállalkozások egymás közötti tranzakciói során alkalmazott transzferárak vizsgálatát. Az OECD pedig kidolgozta adóalap-csökkentéssel és profitáthelyezéssel foglalkozó akciótervét (angolul Base Erosion and Profit Shifting, röviden BEPS-projektet), amely a transzferár szabályok továbbfejlesztését, az agresszív adótervezés elkerülését tűzte ki célul. Ennek egyik fontos lépése, hogy a nyereséget a gazdasági tevékenység végzésének és az értékteremtés országában adóztassák.
A BEPS eredményeinek megfelelően 2017-ben jelent meg az átdolgozott Transzferár irányelvek a multinacionális vállalkozások és az adóhatóságok számára című kötet, amelyben az addig már véglegesített témakörök, köztük az új transzferár dokumentációs kötelezettségre vonatkozó iránymutatások is olvashatók.
A BEPS-projekt szeretne nagyobb átláthatóságot teremteni az adóhatóságok számára és biztosítani a bevételek, a ráfordítások és a tranzakciók összehasonlíthatóságát. Ezért a tagállamoknak úgy kell a nyilvántartási kötelezettségeket szabályozni, hogy azok a nagy vállalatcsoportok egymás közötti tranzakcióiról és az értékteremtésről hiteles és átfogó információkat szolgáltassanak. A transzferár-nyilvántartások tehát jelentősebb szerepet kapnak nemcsak az új dokumentációs szabályozásnak és a nemzetközi információcserének köszönhetően, hanem a kettős adóztatás elkerülése, megelőzése érdekében tett erőfeszítések miatt is.
Az országonkénti jelentés (CbCR) a háromszintű új transzferár nyilvántartási dokumentáció új eleme, melytől igazi áttörést remélnek. Fő célja az adóhatósági kockázatelemzés támogatása. Ezt egészítik ki a háromlépcsős dokumentációs kötelezettség részét képező master file és a local file információi. A fődokumentum (master file) a cégcsoport szintű információkat tartalmazza, míg az ellenőrzött kapcsolt vállalkozás tranzakcióit a helyi nyilvántartás (local file) mutatja be.
Országonkénti jelentés benyújtására csak azok a multinacionális vállalatcsoportok (főszabályként a végső anyavállalat) kötelesek, amelyeknek az adatszolgáltatási pénzügyi évet megelőző pénzügyi évre vonatkozó összevont (konszolidált) bevétele eléri a 750 millió eurót. Magyarországon ez csupán néhány adózót érint, az ő feladataikat külön blogbejegyzésben foglaltuk össze.
